Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)
Megbocsájtottam mindenkinek. (némi fény a kálváriakereszten) PLÉBÁNOS Jövünk, Uram. (vasajtócsattanások, hurkot vetnek kettejük nyakába) Isten, áldd meg a magyart! (egy hokedlit előrerugnak, teljes sötét. Lassan világosodik a szín, ő sorsára vár, de kiveszik a nyakából, a hurkot. Értetlen és bizonytalan) (A fájdalmas anya, a halottkeresők) (bizonyos homály a végítéletig marad. Nők a kálváriakeresztnél feketében, csak a zsebkendőik fehérek. A gödör most temető két sírásóval) T.ANYJA Ó, fiam, látod, mindenki él! A legelső gazember is! De legyen átkozott, a kínok királya, mint te voltál! Utolsó órája pokol, nyíljon meg a föld fekete férgeivel alatta, minden gazsága eszébe jusson, mert bűnös kellett, ok a megtöretésre, hát csinált bűnöst ártatlanokból, s egy parasztért nem jajdul fel a világ! Csak én, jaj, jaj, fiam! (siralma végére fölerősödik a nők mormolása) NŐK Mária, malaszttal teljes, Mária, malaszttal teljes... T. ANYJA Nagy útra visznek téged az Úr angyalai! NŐK Gábriel, Mihály, Rafáel arkangyal! T. ANYJA Elvisznek, én fiam, tőlem anyádtól elvisznek! NŐK Mi Urunk színe elé, és meghallgattatik az igazság. (marad a háttérmormolás, T. húga lámpával, s mét két nő a temetőben. Keresik a sírt) I. SÍRÁSÓ (ugyanúgy viselkedik, mint a börtönőr) Vérfoltos kék ing, ütések, aznap mást nem is hoztak. T. HÚGA De hol a sír? II. SÍRÁSÓ Sehol, és magukat se láttuk! (ásójukat felkapva eltűnnek. Mindenki el, a gödröt eltünteti az emelőszerkezet) 187
