Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - 1956 EMLÉKEZETE - Majthényi László: Lágervilág a Kemenesalján
Ausztriában került fogságba, a következő élményeket vetette papírra: „Miután Dukát elhagytuk észrevettük, hogy őreink erősen megszaporodtak. Most már az apostolok lován tettük meg az utat, szigorú menetben. Az esetleg bámészkodókat davajozták, erősen távol tartották tőlünk. Néhány kilométer után érkeztünk az intapusztai tábor közelébe. Mielőtt beléptünk a táborba, a drótkerítés mögött egyik gépkocsivezetőnk integetett, aki még Ausztriába vonulásunk előtt (márciusban) hagyta el kórházunkat, nem kívánt külhonba kerülni. Többen is voltak, de tudomása szerint mindannyian lágerba kerültek. Az intapusztai táborban elhelyezésünk szénapajta padlásán történt. Nyaraló turistának élmény lett volna, nekünk azonban tortúránk kezdete.” Az Intán összeállított transzpotokat Celldömölkön vagonírozták be, és innen indították a GULAG táborai felé. Az Intát megjárt túlélők elbeszélései alapján a táborlakók főként magyarok voltak, de az oroszok osztrák és német katonákat is hajtottak ide, sőt több hónapig egy egész padlásnyi zsidó munkaszolgálatost is ott tartottak. A munkaszolgálatosok állítólag több alkalommal is kérték a tábor parancsnokságát, hogy engedjék őket szabadon - eredménytelenül. Több hónapot töltöttek a táborban, további sorsuk ismeretlen. Az áteresztő táborban megfordult foglyok létszámáról pontos adatunk nincs, de a visszaemlékezők alapján több tízezer emberről van szó. Inta az akkori Nagysimonyi körjegyzőséghez tartozott. Aköijegyző a következőket jelentette 1945. július 21-dikén, a celldömölki járási Főjegyzőnek: „1154/1945 számú rendeletre jelentem, hogy jegyzőségem területén Mesteri községben van 2 hadifogolytábor, éspedig 1 Intapusztán, 1 pedig Mesteriben a Nagy György-major területén, ezen táborokra vonatkozólag a létszámot pontosanjelenteni nem tudom, mert mindez ideig a legjobb igyekezet mellett semmiféle téren a táborral a táborparancsnokság merev elzárkózottsága miatt az érintkezést felvenni nem tudtam. Annyit tudok, hogy jelenleg Nagy György majorja üres, ellenben Intapusztán elég nagyszámú hadifogoly van még mindig. Becslésem és hallomásom szerint ezen hadifogoly táborok létszáma külön- külön 5 000-15 000 lélekszám között mozgott.” Mesteri - megkötözött foglyod vagyok Intától déli irányban, alig két kilométerre fekszik Mesteri község, ahol a sitkei székhelyű Felsőbüki Nagy Györgynek volt tekintélyes uradalma, zárt, kőből és téglából készült bástyafallal körülvéve. Ez a terület is táborrá alakult át 1945 nyarán, valószínűleg az intai feltöltőlágereként szolgált. Az egykori magtár ma is áll, nem fogott rajta az idő. Faszerkezetének gerendái érdekes, ceruzával írt, a foglyoktól eredő feliratokat őriznek: ,Mejer Márton honvéd 1945. június 1-20. itt voltam, Tótszerdahelyen születtem, 1921-ben, Zala megyében, itt szenvedtem két hétig a lágerba; Szabó István, Deáki, 1945. VI. 9.; Éles Lajos, szül. 1924'. november 15. szerencsés és kedves tolvaj vagy / de ha már elértél, el ne hagyj / tiéd vagyok, rabod vagyok / megkötözött foglyod vagyok édesem; 1945. május 25-én, Apró Tibor szkv. Mindszent, Csongrád megye; Bárány Béla 1945. május 25. június 6.; Kerültek foglyok az intai- és mesteri táborokba Matronfáról, a környék legnagyobb hadifogoly lágeréből is. 15
