Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XI VERS KECSKÉS MIKLÓS Ragyo^s Ragyognék... De mint a téglabánat: Vörös a Nap, Vörös a ködben. Nincs kedvem vetélkedni; Inkább egy feketedő fa Gondolata leszek. Megkívántam a bujdosást már ... Magam elől is napvilágnál. A másnapot, a másnap fényét, A hó hálóján fennakadt kéz Szaggatását, mikor a csontban A behavazott világűr fáj. Meg akarom előzni a szürke eget! Mit ír, milyen térképet rajzol Egy újabb szenvedéshez? Csapj a tükörbe, ha Isten szájára való Titkokat akarsz! Depresszió Veszedelmesen érzek egy vég-szerű kimenetelt. A természet őszi enyészetében találom otthonom. Mindent, amit eddig tettem, szeretném feledni. Teljes kifosztottságban, szabadon élni. Elpihenni a halálvágyban. Nem vágyakozni, hogy érzelmeim és gondolataim legyenek. Megszabadulni az emberi függőségből, lelki vonalon. Átadni magam a gondolattalan lélegzésnek. Földröggé válni a nagy szántóföldben. Semmit nem remélni. Teljesen üressé válni, hogy a lélek korgása megjelenhessen bensőmben. Ez a kiürülés nem megy hamar. Sokáig kell szenvedve várni, amig ez a nap elérkezik. Újjászületésem. Ha ezt megérem, a vég-szerű kimenetel látomása eloldódik.
