Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

VERS-------------------------------------------------------*------------------------------- XII

C

SIKÓS ATTILA

Magyaros fitness

Távolságot méretek rátok,

csigolyánként hagyom nektek a végtelent: örökül, ízületről ízületre, mint a mészárosok!

A dalban a kontrapunkt: csak csontra - csont.

Lehártyázom szemetekről álmotok,

Finom pengével fejtem le zsiger-hazugságotok. Haragot forrasztok a szívem helyére:

Fellázítom az izmaim!

Terhekkel lógatom ki csökött lapockáitok, amivel benyomakodtatok, tekintetetek hosszú, fémsínbe fektetem, végtelenbe: mint az én életem.

Lássatok valót a horizont felett, érezzétek az én ideg-rendszeremmel, ismerjetek jövőt, s ami volt.

Kontrapunkt a dalban: csontra - csont.

a virtuális imamalom

Koszos falaknál csókolóztunk: aljas koholmány minden szerelem.

A műkőre préseltem tested, arcodat, ott, a földúcolt mennyezet alatt.

Ajtóstul rontottam a szádba, fogásznál felsebzett ínyedig, ne garatoskodj a szerelmeddel!, mondtad az omlásveszélyes mennyezet alatt.

De a szád meg állandóan csak dugna. Imamalom: izzad, forog a nyelved, szópótlék az ajkadon, mindig csak műszavak, a szétterpesztett mennyezet alatt.

Eltájolódtál, kelet felé fordítsd a segged, hengeredj, pördülj lédús kedvesem!

Csinálj hidat, kilenc lyukaddal.

Aljas koholmány csak, mindegyik szerelem!