Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
Csak magunkat... Te szép vagy vagy csak azt hiszed, és szerelmes leveleket írsz magadnak. Te jó vagy, vagy csak az szeretnél lenni, lenni vagy nem lenni. Megfogod a kezem aztán elengeded, fényt sugárzol vagy csak magadba engeded. Én is sötétben élek, és a fényről beszélek, csak papolok, csak mesélek, f úgy élsz ahogy érzed és én nagyon félek, hogy csak becsapjuk, átvágjuk egymást, mert az agyunk túl sokszor a fehér helyett a feketére voksol. Csak a pillanatokat imádjuk, a lelkünk helyén egy fekete lyuk, csak magunkat, csak magunkat, csak magunkat imádjuk, a másikban is csak magunkat imádjuk, csak magunkat szeretjük igazán. Magány vagy egyedüllét. Szabadság és megkötöttség. Csak magunkat szeretjük igazán. Sötétben élünk, pedig vágyunk a fényre, néha nagyon akarjuk, néha sírunk is érte. m Néha szeretlek, ilyenkor kilépek a sötétségből érted a fényre, de csak azért, hogy te is szeress és imádjál cserébe. Néha csillog a lelkem, ilyenkor komolyan kellesz, de utána újra egyedül kell lennem és a saját fejem után mennem. Én is sötétben élek, és a fényről beszélek, csak papolok, csak mesélek, úgy élsz ahogy érzed és én nagyon félek, hogy csak becsapjuk, átvágjuk egymást, mert az agyunk túl sokszor a fehér helyett a feketére voksol. Csak a pillanatokat imádjuk, a lelkünk helyén egy fekete lyuk, csak magunkat, csak magunkat, csak magunkat imádjuk, a másikban is csak magunkat imádjuk, csak magunkat szeretjük igazán.
