Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
A magyar keresztény szókészlet különböző' elemeinek jellemzőit még egy helyen találjuk fel: az ún. székely írásban. A székely írás „valamilyen kapcsolatban van a türk rovásírással” (Vékony G. 1987. 22), ugyanakkor találunk benne olyan jeleket, amelyeket a glagolicával hozhatunk kapcsolatba (Vékony G. 1986., 1987. 22-3), az a, f és esetleg az l jelet pedig a cirilicában látjuk viszonyt (Vékony G. 1987. 22, 37). Ezek nagyjában a tények, amelyek magyarázatára különböző' elképzelések születtek, ezek az elképzelések többszörös, különböző' időpontokban történtó' betűkölcsönzésekkel számoltak a székely írásban (Hódoly László, Németh Gyula, Melich János, Fehér Géza, Vásáry István stb). Mindannyian elfelejtettük azt, amire pedig már Vásáry István figyelmeztetett: „az alfabétumokat legtöbb esetben tudós ember vagy emberek állítják össze, s nem szerves fejlődés eredményei, mint a nyelvi tények” (Vásáry I. 1974. 168). Ez pedig a székely írás vonatkozásában azt jelenti, hogy azt egy adott személy, adott időpontban állította össze különböző írások ismeretében. Mivel a székely írás „valamilyen kapcsolata” a türk rovásírással nem jelent egyebet, mint azt, hogy az írás összeállítója ismerte a Kárpát-medencében, az avar kaganátus időszakában használt, végső soron arameus eredetű írást (Vékony G. 1987. 49. kk., 61., stb), az írásrendszer megalkotásának helyét a Kárpát-medencébe kell helyeznünk. Az írásrendszer - tehát a székely írás - megalkotója viszont ismerte a szláv írásokat is, glagolicát és a cirilicát. Ezekről az írásokról a kézikönyvek felfogása az, hogy a meglehetősen artificiális glagolicát Szent Konstantin, Cirill alkotta volna meg, míg a cirilica a IX. század végén keletkezett Bulgáriában. Az általános felfogást magam is elfogadtam: ,A glagolica a magasan képzett görög műveltségű Konstantin alkotása, aki azonban ennek kitalálásakor kazáriai útján szerzett ismereteit is nagymértékben felhasználta” (Vékony G. 1986. 81) — lévén, hogy a glagolicában valóban találhatók a kazáriai írás jeleivel összevethető betűk. A kézikönyveket azonban általában olyanok írják, akik maguk többnyire nem foglalkoznak részletkutatással. A glagolica ugyanis nem Szent Konstantin alkotása! Hrabr szerzetesnek a X. század elején készített, a Konstantin által létrehozott írásról szóló munkája csak egy szláv írásról beszél, amelyről azt is megmondja, hogy 24 betűje görög betűkre hasonlít, 14 pedig (a görögben nem levő) szláv hangokat jelöl. A görög betűkre hasonlító betűk Hrabr felsorolásában azonosak a cirilica görög eredetű betűivel. A X. század elején Hrabrnak még elég pontos ismeretei kellett legyenek a szláv írás létrejöttéről, Konstantin tevékenységéről, neki tehát hitelt kell adnunk. Vagyis Konstantin valóban azt az írást alkotta meg, amelyet róla is neveztek el, a cirilicát. A glagolica viszont nem Konstantin alkotása. Michael Hocij több mint félszázada részletesen bemutatta, hogy a glagolica jelei jórészt a koraközépkori latin írásjeleivel vethetők össze (Hocij, M. 1939., Lettenbauer, W. 1953), mint ahogy már korábban is voltak olyan elképzelések, amelyek a glagolicát nyugati eredetűnek tartották, az ún. Aethicus Ister féle ábécé ismeretében (Vékony G. 1987. 93. kk). Hocij összeállítása meggyőző, s az Aethicus Ister féle ábécé és a glagolica hasonlóságától sem lehet eltekinteni (Lettenbauer, W. 1953). Akár Virgilius (746-784), akár Arno (785-821) salzburgi püspök, illetve érsek volt az Aethicus Ister féle apokrif munka megalkotója (Löwe, H. 1976., Brunhölzl, F. 1969), feltétlenül figyelemreméltó, hogy Salzburg a karin1332
