Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
tiai és alsó-pannoniai szláv térítés központja (tegyük ehhez hozzá, hogy a glagolica p jele pontosan olyan, mint a legjelentősebb salzburgi scriptor és corrector, az Arno környezetéhez tartozó Baldo latin p betűje, stb. stb). Hocij és Lettenbauer beható elemzései és a kérdéskör részletes tanulmányozása alapján azt kell mondanunk, hogy a glagolica Salzburg karintiai és alsó-pannoniai térítésének eszközeként keletkezett, jóval Konstantin és Method e vidékre érkezése előtt. Ennek összeállításakor viszont felhasználták az újonnan misszionált területeken ismert írást (vagy írásokat) is, sőt a kazáriai írást is. Konstantin és Method ideérkezésekor, 864-ben már lehetettek ezzel az írással készült szláv szövegek (a glagolicával írt régi emlékek jelentős része nyugati eredetű). Ha tehát a székely írásban vannak a glagolicából és a cirilicából származó jelek, s ugyanakkor ennek az írásnak az alapja az avar kaganátus írása, akkor ez az írás 864 után (vagy akár 864-ben) keletkezett. Annak a személynek, aki ezt az írást megalkotta ugyanis ezen írások mindegyikét, tehát az avar kaganátus írását, a glagolicát és a cirilicát is ismernie kellett. Mivel a cirilica (Konstantin és Method írása) használatával 885-öt, a Method-tanítványok elűzését követően ezen a vidéken nem számolhatunk, a székely írás létrejötte 864-885 közé keltezhető, területileg pedig természetesen a karoling határokon beli kell számolnunk megalkotásával, nyilvánvalóan Pannóniában. A székely írás eredetjellemzői mindenesetre pontosan párba állíthatók keresztény szókészletünk eredetjellemzőivel: glagolica (ószlovén szavak), cirilica (bolgár szavak), az avar kaganátus írása (török szavak). Ehhez még valamit hozzá kell tegyünk. Keresztny terminológiánk egy része német, mégpedig ófelnémet eredetű (pünkösd, püspök, stb. Mollay K. 1982). A székely írásban pedig két betű jele, a c és a h betűk a germán, pontosabban az ún. markomann rúnaírásból származik. A c jele, a függőlegesen felfelé álló nyílhegy az eredetileg t hangot jelölő tir rúnával azonos, amely a felnémet területen z (=c) hangértékű, s betűneve is ziu (Grimm, W. 1883. 108-9. stb). Ennek első lejegyzésével a „De inventione linguarum” c. műben találkozunk (régebben Hrabanus Maurus munkájának tartották), amelynek első ismert kézirata, a Sankt Galleni 876 kódex nem korábbi a IX. század közepénél (Bi- schoff, B. 1980. 197-8). A székely írás h jele a germán ing rúna megfelelője, amely viszont csak a gót írásban jelöli a h hangot, tehát annak, aki a székely írásban a h hangjelölésére alkalmazta, ismernie kellett a gót írást is. Az Arno környezetéhez tartozó, a VIII. század végétől 850 körűiig tevékenykedő Bal- doról írja Berndhard Bischoff: „Más karoling tudósokhoz (a JDe inventione linguarum szerzőjéhez és Walahfridhoz) hasonlóan érdelkődött idegen írások iránt” (Bischoff, B. 1980. 81). Baldo ugyanis a nagyrészt általa írt (Alkuin leveleit tartalmazó) bécsi 795 kódexbe feljegyezte a rúnaneveket és a gót betűket is. Ugyanebben a 800 körüli keletkezett kódexben megtalálható a görög ábécé is (Bischoff, B. 1980. 115-119). Ahogy ebből a karoling tudósi körből kellett kikerülni a glagolica megalkotójának, itt kell keresnünk a székely írás megalkotóját is, ha az akkori, hiányosan fennmaradt irodalom miatt nem is feltétlenül Salzburgra kell gondolnunk (a Pannóniában, Avariában pasztoráló Madalvin passaui corepiscopus 56 könyvéből - köztük grammatikai munkák sora - egyetlen lap sem maradt ránk, Bischoff, B. 1980. 269). 1333
