Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Káldi János: A régi út; Zümmögő; Születtünk, futunk; Ősszel és esőben; Adalék; Prológus (versek)
Születtünk, futunk Mintha tegnap indult volna a zöld-villogású, tavaszi áradás, a növények lelkes rohama, mintha tegnap csöngtek volna föl a lila orgonák a palánkok mellett, s mára, íme, itt a gyász. Elhamvadnak a sárga lombok, hallgatag lesz a világ. A város mereng, mint a negyven éves asszony. S Isten tudja, milyen utcákon át, betör a lélekbe kegyetlenül és deresen az összevisszaság. Minden, ami jött, elmúlik. Elszáll a mérhetetlen, messzi kékbe. Uralkodik az örök törvény: a sarjadás és pusztulás testvérisége. Születtünk, futunk. Kapaszkodunk szüntelen álmokba, munkába, szerelembe. Énekünket tépi a szél, fagyasztja az idó' csendje. Ha visszanézünk,- mert vissza kell nézni olykor-olykor - látunk egy holt virágú, suhanó vidéket, ami nem más, mint: a szép és tragikus élet. 1253
