Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Bangha Imre: Rabindranáth Thákur (Tagore): Bengáli versek
BANGHA IMRE Rabindranáth Thákur (Tagore): Bengáli versek Az Európában Tagore néven ismert Rabindranáth Thákur (1861-1941) a modern India legnagyobb költője, aki 1913-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Indiában mindmáig töretlen a Rabindranáth-kultusz, kontinensünkön azonban hírneve a ’10-es és ’20-a évek Tagore-őrülete után elhalványult. Ám az ind költő, ha másért nem is, kultúrtörténeti jelentősége miatt nagyobb figyelmet érdemelne: Magyarországon csak 1920-22-ben például több mint 30 könyve jelent meg. Nemcsak hazánkban, hanem más országokban is kevés író ért meg hasonló népszerűséget. Noha a legtöbb magyar fordítás irodalmi értéke elenyésző, több jeles költőnk is megpróbálkozott néhány Tagore-vers magyarra való átültetésével. A legelső Tagore-fordító Babits Mihály volt, aki a Nobel-díj híre után néhány nappal már meg is jelentetett néhány próza-vers-fordítást a Vasárnapi Újság hasábjain. De magyarított verseket Kosztolányi, Weöres, Áprily Lajos és Csoóri Sándor is. A magyarországi Tagore-kultusz csúcspontja a költő 1926-os budapesti látogatása volt. Itt az ind prófétát annyira ünnepelték és ostromolták, hogy belebetegedett, és egy balatonfüredi szanatóriumban volt kénytelen meghosz- szabbítani magyarországi tartózkodását. A balatoni nyugalom és gyógyulás aztán olyan mély nyomot hagyott a költőben, hogy élete végéig örömmel emlékezett vissza rá. 1926 után a megjelenő Tagore-kötetek száma megfogyatkozott, és a költőpróféta alakja feledésbe merült. Tagore mint irodalmi jelenség nem vált maradandóvá. Ennek oka nemcsak az, hogy a magyarítás a rendkívül dallamos és játékos bengáli költemények gyengébb angol prózafordításaiból sőt néha az angol szöveg német fordításaiból született, hanem az is, hogy kontinensünkön Rabindranáth Thákurban elsősorban az európaiakat gyötrő kérdésekre választ adó keleti prófétát és a misztikust keresték. Irodalmunk legnagyobbjai is csak homályosan látták meg benne a költőt, és pillanatnyi felbuzdulás után hamar elfelejtették. Noha a 30-as években teljes csend volt hazánkban Tagore körül, az elfelejtett költő Bengálban szinte 1941 augusztusában bekövetkezett haláláig folyamatosan írt. Mostani válogatásunk a kései Tagore-versekbe ad betekintést a bengáli eredeti alapján. Noha a költői életmű legnagyobb része kötött formákkal kísérletező rendkívül dallamos versekből áll, 1916-tól kezdve Rabindranáth írt prózaverseket is, melyekre a táj- és helyzetleírás mellett a filozofikus hangvétel jellemző. 1240
