Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11-12. szám - Tóth Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely

tak Magyarországon. Feljegyzésük szerint a Szent Márton-templom szentélyétől északra épült kápolna a szent szülőhelyén áll; Márton pedig a templom előtti kút vízével keresztelte meg édesanyját.

A kútról szóló hiedelem eredetéhez két kérdésre kell választ keresni: kimutatható-e csak a 16. században feljegyzett hagyománynak korábbi gyökere, és ez a hagyomány független-e a Szent Márton életrajztól, vagy csupán annak hatására keletkezett? Ha ugyanis a szombathelyi hiedelem a Sulpicius- életrajz alapján a középkorban keletkezett, ókori eredetű helyi hagyományról nem lehet szó. Tudjuk, hogy a Clusius által leírtaknál már 200 évvel korábban kapcsolódott a kúthoz valamilyen hiedelem. 1360-ban említik a Szent Márton kő kútjánál (puteus lapideus sancti Martini) lévő füzest. A kút megnevezése bizonyítja a hozzá fűződő hiedelem lényegét, ha annak tartalmát nem is árulja el. Az oklevél írója úgy fogalmazott, hogy Szent Mártonnak a kútjától - mint közismert helytől - indul a határbejárás. A birtokos eset használatából kiviláglik, hogy nem akármilyen, közönséges kútról, hanem Szent Márton kút- járól van szó. Sejteti a hozzá fűződő hiedelmet, amelynek mibenlétéről a 16. századból értesülünk. Mikor keletkezett a kúthoz kapcsolt keresztelési hiedelem, ma már megállapíthatatlan. A keresztelési szertartás élő víz használatát írja elő, a templom előtti kúthoz kapcsolódó hiedelem a középkorban kézenfekvő volt. Martinus szülőháza kétségtelenül legenda: a 4. században nem laktak a temetőben, ezért ott a szülői ház nem kereshető.

Szent Márton kútja ma is létezik a Szent Márton templom román elődjének - nem pedig a jelenlegi barokk templom - tengelyében (a barokk templom hajója ugyanis kissé eltérő szögben épült hozzá a románkori templom szentélyéhez). Az 1930-as években készült szoborcsoportot - Szent Márton megkereszteli édesanyját - a mai templom tengelyében állították fel, ezért nem takarja el a régi kút helyét, amely vizsgálható volt. A kút 135 cm átmérőjű, oldalát a római és középkori építkezéseknél egyaránt használt csatári kővel rakták ki. Mivel legkésőbben a 16. századtól Szentmárton falu közkútja volt, folyamatosan használták és tisztán tartották. Ezért feltöltés nincs benne, korhatározó leletet sem lehetett találni. Helye a középkori településen kívül van, a román templomhoz illeszkedik. A 13. században a Szentmárton falu még nem létezett, az egyházi épületek, a plébánia viszont a templom mellett, a kúttól 60 méterrel keletebbre épültek fel. Fennáll a lehetőség, hogy a kút korábbi: karoling kori, vagy akár azelőtti is lehet.

Bármennyire is meglepő a Dunántúlon, a kút hagyománya a hitelesség lehetőségével rendelkezik. A 16. századtól fennmaradt leírásokból kitűnik, hogy a kúthoz eredetileg az a hagyomány kapcsolódott, hogy magát Mártont keresztelték meg a vízével. Ez a hiedelem nem keletkezhetett a Sulpicius-élet- rajz alapján, mert abból egyértelműen kitűnik, hogy Galliában, és nem Sabariában keresztelték meg. Ezért a szombathelyi hagyomány független az életrajztól, nem annak alapján keletkezett. Nem a szombathelyi klerikusok, vagy a győri püspökség papjai az életrajzból kiindulva kerestek és véltek kapcsolatot találni a régi sabariai kút és a szent életének egy eseménye között. A 17. században azonban, az életrajzot olvasó egyháziak kezdeményezésére a helyi hagyományt „kijavították”: az ezt követő feljegyzések már az életrajzzal összhangban arról szólnak, hogy Márton az anyját keresztelte meg a kútnál. Meg kell azonban jegyezni, hogy az életrajzban szó szerint ez sem olvasható.

1236