Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely
Mindössze annyi, hogy Márton az anyját megtérítette. Miként és mikor alakulhatott ki a hiedelem? Márton sabariai tisztelete valójában nem a középkori szenttisztelet és egyházi, liturgikus vetületének a következménye. A keresztény egyház nem a szentek születéshelye körül szervezte meg tiszteletüket, hanem ott, ahol meghaltak: a földi élet befejezése egyúttal mennyei születésnapjuk. Liturgikus tiszteletük a sírjuknál, vagy a holttest máshová szállítása esetében ott, valamint az ereklyéiknél alakult ki. Márton kiemelt egyházi tisztelete a sírjánál Toursban, és ereklyéinél Galliában alakult ki. Mivel tehát az egyház a születéshelyeket nem részesítette megkülönböztetett liturgikus tiszteletben, Márton sabariai születéshelyének és a hozzá kapcsolódó hagyománynak a fennmaradása sem elsó'sorban szakrális tevékenység eredménye, hanem inkább lehet feltételezni a külső' beavatkozás nélküli fennmaradását, a helyi hagyomány továbbélését. Milyen régi lehet a sabariai hagyomány? Megválaszolni - adatok hiján - szinte lehetetlen. Csupán azokat a körülményeket lehet sorra venni, amelyek egy, az Árpád-kort megelőző századokból származó hagyományt egyáltalában lehetővé tesznek vagy nem. Bármennyire is szokatlannak tűnik egy római eredetű hagyomány fennmaradása a magyar középkorra, a körülmények kedveztek a lehetőségnek. A Sabaria név fennmaradt az 5-10. század folyamán: a lakosság törésmentesen vészelte át ezeket az évszázadokat, tehát a hagyományt is közvetíteni lehetett. Csak egy ilyen, a népi és kulturális identitását folyamatosan is hosszan megőrző lakosság tarthatta fenn hagyományait, Márton születéshelyének tudását és a kapcsolódó hiedelmeket. A kérdés inkább az, hogy Sabaria lakossága a 9. századi karoling szervezés előtt egyáltalában tudhatott-e minderről? Márton gyerekkorában elkerült Savariából, és a visszatérése után is csak rövidebb ideig élt a városban. A Sulpitius-életrajz mégoly tömör megfogalmazása alapján sem kétséges, hogy tevékenysége szülővárosában nem volt feltűnésmentes. Harcos magatartása az arianizmussal szemben a tettlegességig fajult, amikor hitbeli ellenfelei elűzték a városból. Bármilyen nyomot is hagyott az esemény Sabaria keresztényei között, ilyesmi nem volt rendkívüli a 4. századi ortodox-ariánus vitákban és ellenségeskedésben. Márton híre viszont csak ezt követően kapott szárnyra a távoli Galliában. Eljutott-e és mikor szentéletű honfitársuk híre a szülőföldjére, nem tudjuk. A 4-5. század fordulóján a savariaiak - keresztények és pogányok - inkább figyeltek a keletről vagy északról érkező hírekre, a „barbárok” vonulására, életük mentésére, mint bármi másra. A lehetőség mégsem zárható ki. 455-ben Galliában a helyi szenátori családból származó Avitust császárrá kiáltották ki. Avitus először Italiába vonult, majd onnan Pannónia visszafoglalására vezette a seregeit. Ha előbb nem, akkor most, a galliai csapatokkal Márton híre eljuthatott Savariába. A kapcsolat meglétéről tanúskodik, hogy egy évvel később a savariai földrengést is feljegyezték Ravennában. Mi lehetett a keresztelési hagyomány eredete? Mindaz ugyanis, amit az ókeresztény időszak keresztelési liturgiájáról tudunk, ellentmondani látszik a sabariai hagyománynak. A kút a római temető területén fekszik, ahol nem volt szokás keresztelni, csak a közösség bazilikájában. Abban, amelyik a püspök temploma volt. A keresztelő-kápolnák (baptisteriumok) az ókeresztény korban egyébként is medencék, nem pedig kútak voltak. Ebből arra kellene 1237
