Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Tóth Endre: Szent Márton és Sabaria-Szombathely
TÓTH ENDRE Szent Márton és Sabaria-Szombathely Savaria és a pannon tartományok 4. századi keresztényei közül egy valaki vált a későókori és a középkori világ kiemelkedő egyéniségévé. Szent Márton tiszteletére ezernyi templomot szenteltek szerte Európában. Személye körül legendák fejlődtek: hun, majd magyar királyfinak tették meg, a frank királyok családjába is besorozták. Martinus a 4. század első harmadában született Savariában (késői latinsággal írva: Sabariában) és a galliai Caesarodunum (mai nevén Tours) püspöke lett. Tanítványa Sulpicius Severus (363^25) írta meg életének és tetteinek történetét: Márton Pannónia Sabaria nevű városából származott, azonban Itáliában, Ticinumban nevelkedett. Szülei nem alacsony származású pogányok voltak. Katona apja később katonai tribunus Zeit.”-kezdi az életrajzot a szerző. Az életrajz első mondata, annak a szülőhelynek a megnevezése, ahol Martinus gyermekéveit töltötte, ismertté tette Sabariát a kora középkori Európában és ezer éven keresztül mindenhol, ahová a keresztény vallás eljutott. Márton volt az az első szent, akinek tisztelete a keresztény egyház nyugati felében a főapostolokon kívül egyetemesen elterjedt. Az első nem vértanú szent volt. Sabariai születése a kora középkori és magyar középkori település sorsának alakulására meghatározó volt, ha ennek nyomai a múltba vesznek is. Halálának 1600. évfordulóján méltó megemlékezni róla, nemcsak a keresztény egyházban, püspöki működésének színhelyén, Tours-ban, hanem szülőhelyén, Sabariában is. Márton életének nagy részét Savariától távol töltötte. Tízegynéhány évesen hittanuló, kathekumen lett. Eleinte apja akaratára katonáskodott és egy kiemelt lovas egységben - amolyan testőrcsapatban - szolgált Julianus caesar parancsnoksága alatt. Ekkor történt az az esemény, ami a középkori ábrázolások kedvelt témája lett. Civitas Ambiani (Amiens) városkapuja előtt Martinus a téli fagyban didergő koldussal találkozott. Látva a szerencsétlent, Martinus kardjával kettévágta katonaköpenyét és az egyik felét a fagyos- kodóra borította. Azután álmában megjelent neki Krisztus, vállán a lehasított köpennyel: ,Márton, a hittanuló öltöztetett fel engem” - mondta. Cselekedete a szegények gyámolításának jelképe lett: képzőművészeti alkotások százainak témája. Sulpicius szerint Martinus 22 évesen keresztelkedett meg, és két évvel később elbocsátását kérte a császártól: rEddig érted katonáskodtam; engedd, hogy ezentúl Istennek katonáskodjam... Én Krisztus katonája vagyok, nem harcolhatok.” Miután otthagyta a katonaságot, egy ideig Szent Hilarius pictavi1227