Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 11-12. szám - Jónás Tamás: Közelítés; (Nem kérem, hogy megbocsáss...); A gravitáció dicsérete (versek)
A gravitáció dicsérete Te előkelő, minden anyagot szerető, örök erő! Számontartod a porszemet, de a Holdat sem engeded, reptetsz madarat, őrzői tavakat, rejted a fűben a csillagokat, mik a mezőkre hulltak. Téged semmi nem untat. Kívánod az eget, az esőt, a havat, a tetőkről leugró bánatosokat, megtartod a sziklát, a házat. Szolga vagy, rend benned az alázat. Az idő s a tér is tőled bolond! S tőled a szívben a gond! Elnehezíted a lelket, lassítod, visszatartod - az ember nem szerethet bárkit és bárhogy. Vigyázol, meg ne sértse, el ne eméssze a lélek magát. Te zabolázod az érző ostobát. Láza vagy mindennek, néma gravitáció. Cukros világban vagy a só. 1204
/
