Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században

pontossággal megadni az Ernuszt-féle adóösszeírás alapján. Kubinyi András erre az időpontra a népességet 2 911 190 összegre számolta (Kubinyi A. 1996. 152), ez az adat pedig azért is komolyan veendő, mert egybeesik Hóman Bálintnak az Anjou-kor végére adott népességszámával - 2 910 000 - amelyet viszont Hóman XV. századi adatok alapján számolt, megjegyezve, hogy a XV. században a demográfiai viszonyok inkább rosszabbodtak (Hóman B. 1936. 299. 631). A Zsigmond-kort követően egyébként Kubinyi is demográfiai viszonyok rosszabbodásával számol. Kubinyi András ugyanakkor a biztos adatok alapján számított népességszámot minimálisnak veszi, s megad hozzá egy maximális számot is: 3 307 225. A következőkben Kubinyi minimális számát, egyes esetekben azonban a minimális és a maximális szám átlagát alkalmazzuk.

Különböző európai területeken végzett számítások alapján az éves népességnövekedés (illetőleg ennek fő összetevője, a természetes szaporodás) a középkorban nem haladta meg a 0,2 %-ot (= 2 ezrelék: Mc Greevey, Urlanis, Kondov, Russel, stb). 0,5 %-os (= 5 ezrelék) a növekedés akkor, amikor egy adott területre folyamatos külső betelepedés történik (Polevoj, L. 1979. 174). A magyar történeti demográfiai irodalomban ezzel szemen általános a 0,4 Vokal (= 4 ezrelék) való számolás (Fügedi E. 1969/1981. 394., 1992. 19), ami annak a következménye, hogy középkori magyar demográfiai számítások túlságosan alacsony induló számmal számolnak (vagyis egy gyakorlatilag puszta Kárpát-medencével a honfoglalás korában (másrészt pedig a „nem haladhatja meg a 0,4 %-ot” kifejezés félreértése). Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy akkor, amikor 0,2 %-kal számolunk, akkor a maximális növekedés számát használjuk, amelynél a valóságos mindenképpen alacsonysabb volt.

Mindezek figyelembevételével vegyük először Györffy György 900 körűire feltett 600 000-es számát a Kárpát-medence lakosságára vonatkozóan (Györffy Gy. 1963. 48., 1995. 40). Ekkora népességből a normális középkori növekedést figyelembe véve a Zsigmond-kor végére, tehát 1437-re 1 754 030 lenne a Kárpát-medence lakossága, ez az adat természetesen érvényes a XV. század végére is, a népesség számának stagnálása miatt. Itt 0,2 %-kal (2 ezrelékkel) számoltunk, ami nemcsak a növekedési ráta magassága miatt nem valós, hanem valószínűleg azért sem, mert egyes vélemények szerint a növekedés megszűnése már az Anjou-kor végétől számítható. A valóságos népességszámhoz képest tehát több, mint egy millióval kisebb számot kapunk, ami annyit jelent, hogy a 900 körüli Kárpát-medencére feltett 600 000-es népességszám valótlan.

Nézzük meg azt az esetet, amikor 900 körül egy nagyobb bevándorlás történik a Kárpát-medencébe. Mint láttuk, folyamatos külső (tehát nem egyszeri) bevándorlás esetén 0,5 %-os a növekedési ráta. Ez esetben Kubinyi András maximális és minimális népességszámának középértékéből számolunk vissza 1500-ból, a 0,5 %-os mutatót az egész X. századra, tehát 100 évre érvényesnek véve. Ekkor a helyi lakosságnak 900-ban 700 000 körül, a betelepülőknek 250 000 körül kellett lennie, az új népesség tehát a lakosság 35-36%-a. Ha ugyanezt a számítást 1437-ről végzem el, akkor 900 körül mintegy 790 000 a helyi lakos és 275 000 a jövevény, tehát az újonnan jöttek a népesség 35 %-át teszik ki. A betelepülő lakosság tehát csak az összlakosság harmadát teszi ki mindkét esetben. Mindez hamis feltételek mellett - hiszen

1166