Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
a betelepülést folyamatosnak vettük és kiterjesztettük az egész X. századra. Kristó Gyula egyébként mintegy 100 000 honfoglaló magyarral és 150-250 000 helyi őslakossal számol (Kristó Gy. 1995. 137, 144), ez a feltevés valótlan: a Kárpát-medence lakosságának 900 körül legalább 1 000 000 körül kellett lennie. Jó lenne természetesen tudni, hogy mekkora volt a honfoglaló magyarok létszáma. E vonatkozásban fel szokás használni a muzulmán források azon adatát, hogy a magyaroknak (madzsgir) 20 000 lovasuk volt. Ne tekintsük az ennek alapján felvett 80 000-től 500 000-ig terjedő becsléseket, hiszen köztudott, hogy a középkori források számadatai megbízhatatlanok, s ez fokozottan érvényes a muzulmán forrásokra. Az európai középkori források számadatait általában tízzel szokás osztani, a muzulmán források számadatainál ennél nagyobb számot kell osztónak felvennünk (az adat párhuzamba vonható Balkhí azon adatával, hogy a baszdzsirtok száma 2 000 ember). A 20 000 lovas tehát nem használható a honfoglaló magyarok létszámának megállapítására (Kristó Gy. 1995. 137. több hipotézissel terhes kísérlete ellenére). E létszámra vonatkozóan legfeljebb egyetlen adatot hsznál- hatunk: a magyarok teljes hadserege a 899-900-as itáliai had)árat (és foglalási kísérlet alatt 5 000 fő (Pauler Gy. 1900. 157), de Gombos F. Albin megjegyzéseit is figyelembevéve talán ennél is kevesebb. Azokban a társadalmakban, ahol a haderő azonos a felnőtt férfiakkal, általában az 1:4 aránypárral szoktuk a teljes létszámot megadni, azaz, az egész nép lenne 20 000. A honfoglaló magyarok törzsi-nemzetségi társadalma pedig ilyen volt. Mi több, ezekben a társadalmakban a férfivá avatás 10-12 éves korban történik, ebben az esetben pedig 1:3 aránypárral is számolhatunk, ez az egész létszámot 15 000- re tenné. Erre utal egyébként másik komolyan vehető számadatunk, Pilgrim, passaui püspök 973-974-ben a pápához írt levele, amely szerint: „A isteni kegyelem azonnal oly nagy sikert szerzett, hogy csak a mindkét nembeli előbbkelő magyarok (Ungri) közül körülbelül 5 000-en nyerettek meg Krisztusnak ... Majdnem az egész magyar nemzet kész a szent hit befogadására ... (Mar- czali H. ford.). Ha Pilgrim komoly sikernek (fructum) tekinti az 5 000 megkereszteltet, ez azt is mutatja, hogy ez a (talán túlzó) szám a népesség jelentős részét jelentette. A honfoglaló magyarok jelentéktelen számbeli arányára a Kárpát-medence népességében egyébként világosan utal az, hogy ember- tanilag nincs nyomuk az Arpád-kor magyarországi lakosságában (Ery K. 1995. 129. stb). De még ha az igazolhatatlan 20 000 lovas alapján számolnánk is, akkor sem jutnánk többre a honfoglalók létszámát illetően 60-80 000-nél, amiből természetesen le kellene számolnunk a IX. század végi háborúk veszteségeit is. A IX. századi népesség számának meghatározásához tehát a honfoglalókra vonatkozó adatokból nem indulhatunk ki. Viszont reális számokhoz juthatunk a XV. századi adatok visszaszámolásával, ha ezt nem mechanikusan végezzük. Ez esetben Kubinyi András 2 911 190 nagyságú adatával számolnánk, azt 1437-re vonatkoztatva. A tatárjárás idejére 15-%-os emberveszteséget számolunk, nem csupán Szűcs Jenő érveinek komoly volta miatt (Györffy kritikája ellenére), hanem azért is, mert Magyarország 9 316 074 számú népességéből csak 420 000 fő pusztult el a II. világháborúban (illetve ennyi volt a veszteség, tehát ebben a menekültek is benne vannak), 1167
