Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Millecentenáriumi mellékletünk - Vékony Gábor: A Kárpád-medence népi-politikai viszonyai a IX. században
változó területi jellemzőkkel és változó központokkal található a karoling függőségben lévő' törzsi fejedelemség, akkoriban használt nevén: Alsó-Pannonia, Pannónia inferior. A birodalom határán kívül mindenütt függő' törzsi fejedelemségekkel találkozunk, ezek egyik legteljesebb felsorolását 822-ból ismerjük az Elba torkolatvidékétől a Dunántúlig: abodritok, szorbok, veletek, csehek, morvák, praedenecentek, végül a Pannóniában telepes avarok. A sor végéről hiányzik az éppen lázadásban lévő Ljudevit szlávjainak említése, a jelzőtlen Pannónia pedig a keleten a Rábáig teijedő Pannónia superiorra vonatkozik. Ami a dunántúli területek részleteit illeti: A IX. században hiányoznak a karoling birtoklásra utaló adatok a Bécs, Mödling, Bad Fischau, Pitten, Kirchschlag, Velem, Szombathely és Körmend vonaltól keletre északon, délen pedig a Zalamente, illetve a Keszthely, Zalavár és Nagykanizsa vonaltól keletre. Ez utóbbiak pedig igazában Alsó Pannónia, Pannónia inferior törzsi fejedelemségének keleti határát jelzik, amely, mint ahogy az a IX. század vége felé a Braszlav fejedelemre vonatkozó adatokból megállapítható, a Dráva- Száva közén sem terjedt Zágráb környékétől keletebbre (Havlík, L. 1970, Vékony G. 1981; 1986). Ez a törzsi fejedelemség a szokásostól eltérő szervezetté válik a IX. század közepe táján. A840-es években egy bizonyos Briwinus örökbirtokot kap Német Lajos keleti frank királytól. A 846-848 közé keltezhető oklevelek egyike sem maradt fenn eredetiben, az egyik kései (a XVI. századtól) kivonatokban, a másik a 871-ben Salzburgban írt „A bajorok és karanténok megtéréséről” szóló iratban található. A kivonatok keltezései problematikusak, nincs okunk kizárni, hogy mindegyik változat 847-re tehető, illetve, hogy az eredetije ebből az évből származik. Az egyik változat szerint Briwinus 100 mansust kap örökbirtokba a Valchau folyó mellett, a másik változatban Pannónia inferior Sala folyó melletti részén birtokolt hűbérét kapja meg teljes joggal. A „két” adomány ugyanarra a területre vonatkozhat. A Valchau folyónév azono-sítására ugyan több kísérlet történt, ezek azonban kivétel nélkül kifogásolhatók, pontosabban: mindegyik hibás. Nehéz lenne viszont ezt a nevet a római korban a Kis- Balaton vidékén adatolt Valcum helynévvel nem azonosítani (Mócsy A. 1962. 665., Tóth E. 1986), amely a IX. században valami Valku formában hangozhatott. Mivel a Sala folyó menti adomány csak Briwinus Kis-Balaton vidékén kapott birtokára vonatkozhat, ennek azonosnak kell lennie a Valchau melletti adománnyal. Lényegesebb, hogy ezzel az adománnyal (illetőleg már korábban a hűbéri juttatással) Briwinus Alsó-Pannoniában olyan jogi helyzetbe kerül, amely eltér az alárendelt törzsi fejedelemségek jogai helyzetétől, ettől kezdődően ugyanis a karoling birodalmi jog érvényesül ezen a területen. E változás fejeződik ki abban, hogy Briwinus fiát és utódját forrásaink grófnak (comes) nevezik, gy egy 861-es oklevél, egy (valószínűleg tévesen) 868-ra keltezett adománylevél és VIII. János pápa két, 873-ban íródott levele. Mindez azt is jelenti, hogy Alsó-Pannonia a korábbi törzsi fejedelemségből, dukátusból, Karoling grófsággá, comitatussá alakul át. Briwinus területe a keleti egyházszervezés központjává válik, ahol egy idő után esperes székel, s amelyet rendszeresen látogatnak a salzburgi érsekek, 870 körül pedig, amikor a pápaság egy pannoniai püspökség (majd érsekség) létrehozásával kísérletezik, ennek központja Briwinus birtoka lesz. Átmenetileg ugyan nyilván számol1151
