Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Beke György: Imre Samu, az Őrség nyelvtudósa
1975-ben; majd 1988-ban Nyelvünk a szórványban címmel közreadott dolgozatában a szülőföldjére tér vissza, az Őrségbe. Alászáll idők mélyébe a magyar huszita helyesírás néhány kérdését tanulmányozni, 1964-ben (Nyelvtudományi Értekezések sorozat.) A Szerémség nemcsak a magyar népi, nyelvi pusztulás földje; a huszita korszakban az első Bibliai-fordításé is. Itt kezdte el a munkát Tamás és Bálint, hogy a moldvai Tatros várában fejezze be. A nyelvjáráskutató tudós idők és terek egységében találhat feleletet a magyar nyelv egyik-másik sajátosságának megjelenésére és eltűnésére, mindenképpen a nép alakító, alkotó erejére, konzerváló és újító hatalmára. Vagyis: a nemzeti megmaradás titkaira. Hálátlan munka a filológiában a szerkesztés, hamar elfelejtik, nem kellően becsülik. Imre Samu, rendszerint társakkal, újra meg újra vállalta szövegek gondozását, tanácskozások anyagának sajtó alá rendezését. Debrecenben nemzetközi nyelvészkongresszust tartottak 1966-ban a magyar nyelv történetéről és rendszeréről; Szathmári Istvánnal gondozta az előadások szövegét. Hasonlóképpen Szathári István - és Szűts László - a szerkesztőtársa Imre Samunak az 1972-es szegedi kongresszus bemutatásában. A téma itt: Jelentéstan és stilisztika. A magyar nyelvészek harmadik nemzetközi kongresszusát, amelyet Nyíregyházán tartottak, 1980-ban, ugyanez a szerzői hármas fogta kötetbe, ezúttal A magyar nyelv grammatikája címmel. Ha a tudós az élő nyelvvel foglalkozik, a nyelvet beszélő közösséggel közvetlen kapcsolatban áll és azonosul vele, akkor szinte minden esetben elérkezik a felismeréshez, hogy a nyelvművelés gondját és fáradtságát is vállalnia kell. Hiszen élő anyaggal dolgozik, sőt szellemi valósággal - a nyelv = lélek -, látja szépségeit, de felismeri torzulásait és csinosítani akaija, tudatosan érvényesíteni a törvényszerűségeit; tulajdonképpen a nyelvvel együtt szebbé tenni a világot. Imre Samu bibliográfiájában külön fejezetet kapott a nyelvművelés, az anyanyelvi mozgalom. Nem kevesebb, mint 57 könyvészeti tétel rögzíti, hogy mit tett az anyanyelvi mozgalomban, konferenciákon, kiadványokban. Mindegyik tétel a cselekvő nyelvész nagyon fontos munkájának a jelzése. Nemcsak kezdetektől kiemelkedő egyénisége az anyanyelvi konferenciáknak - a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elődjének -, de nevéhez kapcsolódott éveken át a mozgalom folyóiratának, a Nyelvünk és Kultúránknak a szerkesztése. Ebben a folyóiratban fogalmazta meg, 1975-ben, az idők igényelte, az egész földgolyó magyaljait átfogó mozgalomnak a józan, elkötelező nemzeti célját: Hogy jobban megértsük egymást... 1122
