Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Beke György: Imre Samu, az Őrség nyelvtudósa
hető, hogy az Új Magyar Tájszótár elkészítését az Intézetre bízzák. Maga Imre Samu életre szóló szövetséget köt a Nyelvtudományi Intézettel; tudományos titkár, osztályvezető, igazgatóhelyettes, illetve ügyvezető igazgató. A halál is az Intézetben éri, munka közben. Erdélyi kapcsolatainak folyamatosságát mutatják a „kolozsvári iskola” képviselőinek műveiről írott tanulmányai, Szabó T. Attiláék hősies tudományos helytállásának ismertetése, támogatása. Imre Samu felfigyelt minden erdélyi magyar nyelvészeti munkára, eredményre, és rendszerint a Magyar Nyelv hasábjain tudatosította helyüket az egyetemes magyar nyelvtudományban. A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzórendszerét, Feiszler Pál dolgozatát ismerteti 1974-ben; Márton Gyula Igetövek, igei jelek és személy-ragok a moldvai csángó nyelvjárásban című tanulmányát 1975-ben. Nem feledkezik meg Kolozsvári mestereinek, barátainak évfordulóiról. Szabó T. Attila 70 éves születésnapján a Magyar Nyelv ben, nyolcvanadik érfordulóján a Confessióban köszönti a tudóst és hangúlyozza életművének jelentőségét. Márton Gyula halálakor, 1976-ban a Magyar Nyelvőrben búcsúzik a jeles erdélyi nyelvjáráskutatótól, egyetemi professzortól. Majd 1988-ban Gálffy Mózes következik erdélyi halottai között; életművéről a Magyar Nyelvben szól. Ugyanilyen szerető figyelem fordul Imre Samu felé Kolozsvárról. Legkiemelkedőbb jele ennek Szabó T. Attila professzor elemző tanulmánya Imre Samu 1958-as kandidátusi értekezéséről, mikor is az erdélyi akadémikus a Szabács viadalának hitelességét bizonyította be. Irodalomtörténetünk középkor végi költészetünk társtalan hősi énekének tartja a Szabács viadalát, amely azt beszéli el, hogy Mátyás király serege miként foglalta vissza a töröktől Szabács várát, a Száva jobb partján, a Macsói Bánságban. Azért társtalan ez az ének, mert olyan páros rímű 10-es sorokból áll, amely verstani forma akkor még, és sokáig példa nélküli a régi magyar költészetben: Jűt meg nem mondhat emberi állat! / Mely nagy harcolás volt Szabács alatt!” A csonka verses nyelvemléket egy családi levéltárban találták meg, és Thaly Kálmán mutatta be 1871-ben. Róla tudjuk, hogy a kurucok iránt érzett rokonszenve irodalmi ,hamisításra” is vezette: saját verseit kuruc költészetként adta közre. Thaly személye és a néhol feltűnően sikerült páros rímek okán gyanú támadt, hogy a Szabács viadala nem „magyari Mátyás király” hadjárata idején, 1576-ban született, hanem későbbi hamisítvány. Imre Samu nyelvtörténeti, nyelvjárási megközelítésben vizsgálta a 150 soros verset, szemügyre vette helyesírását, nyelvállapotát. Végiggondolta a paleográfiai - írástörténeti - érveket meg az ellenérveket, és egyértelműen arra a megállapításra jutott, hogy a hősi ének teljességei hiteles, az ostrom idején kelt vagy nem sokkal utána. Szabó T. Attila hosszú tanulmányban dolgozta fel a vita történetét a kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények ben, 1958-ban. Nem eleve adott igazat Imre Samunak, hanem minden érv és ellenérv újbóli átvizsgálása után. Ekkor határozottan kijelentette: „A Szabács viadala kézirata hiteles voltához a gyanúnak még az árnyéka sem férhet.” Tanulsága a vitának az is, hogy a nyelvtudomány, a nyelvtörténet, nyelvjárástan perdöntő módon szólhat bele irodalmi művek keletkezésének, idejének megállapításába. Nyelv, anyanyelv nélkül nincs irodalmi mű, és a nyelv nem csupán eszköze, formája 1120
