Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben

lítettük a kecskét. A kassai dómon is találunk kecskét, akárcsak a párizsi Notre-Dame-on. A keresztény templomokon a bujaság, a szkíta lemezdom­borításon a mohóság, az életfa pusztítójának a jelképe. Szarvai, hegyes fülei, hosszú orra, körmökben végződő lába, szakálla önállósodtak mint szatirikus elemek, eszközök, formák. 4. A bűn és bűnhődés szatirikus megjelenítése A hét főbűn Legjelesebb szatirikus emlékeink között ó'rzendők a pannonhalmi kerengő' gyámkövei. A 25 épen maradt konzol közül mintegy tizenegy növényi ábrázolás. A kolostor gyógynövénykertjének jelképei. Akutya a hűség, az ökör­fej a türelem és az alázat szimbóluma. Velük állították szembe a kárhozatos tulajdonságok allegóriáit. E gyámkövek elvont fogalmakat, a főbűnöket - jelenítik meg, egyénített, életes karikatúrákkal. Ettől remekművek. A szarkasztikusán ábrázolt harag vagy düh voltaképpen kiguvadt szemű, nagyorrlyukú, malacorrú pofa, fenyegetően torz vicsorgó fogsorral. A gonoszág, a sátán is esendő emberfej, ám sunyi és ravasz, kissé rezignált, majdnem cinikus és mégis ijesztő arckife- jezésű. Semmi földöntúli, semmi földalatti, nem evilági vonás nincs rajta. Eny­hén cinikus, bambamosolyú, savanykás fintorú, a kételkedés megtestesítője, némelyek szerint barátportré. A szétálló fülű, zártszájmosolyú, aprócska ma­lacorrú, szemöldököt dudorító önteltség, vagy a disznószemű, szélesszájú és szétlapult orrú falánkság, a szájjal és szemmel szuggesztívan kifejezett hirte­lenség vagy csodálkozás, mind-mind hétköznapi, hús-vér emberfej karika­túrák. Annak ellenére, hogy sztereotip karikírozó eszközökkel és motívumokkal dolgozott a művész. Orr változatok: nyerges, hosszúkás, széles cimpa, nagy orrlyuk, malactömpeség. Fül: kecskeszerű, szétálló, lapát, kagyló, hegyesen szarvszerű. A száj minden arcon más kifejező görbületekkel és hosszanti ará­nyokkal, a fogak együttesével; a haj és a szakáll is beszédes. Az egyes egyé­nített karikatúrákon állatreminiszcenciát sütnek át. A düh pofázmánya vol­taképpen oroszlán karikatúra is. A hegyes, pemzli szakáll kecske beütés. A kopaszságnak is megvan a maga gondolati tartalma. A lőcsei templom közép­hajóján az ornamentika közül kipillantó kopasz, maszkszerű, hegyesfülű, ke­sernyés szájtartású kopasz fej, Henszlmann szerint „még friss keleti em­lékezésnek köszönné eredetét”. (48) A kopaszság a hajviselet embertől elvá­laszthatatlan mibenlétének az ellentéte. Tehát negatívumot kifejező szim­bólum. A kassai dóm sekrestyéjének gyámkövei között madártestű, kutyafejű ál­latok, s egy malacorrú, szúrós tekintetű, kesernyés férfiarc, lapátfülekkel. Mintha csak a pannonhalmi hét főbűn sorozat Felvidékre kihelyezett folytatása lenne. (49) Szatirikus elemek utolsó ítélet ábrázolásokon. A kassai dóm északi kapuján Utolsó ítélet dombormű látható. A „szamárhátú”, háromszögű orommezőben elhelyezett esemény két részre tagolódik egy vízszintes párkánnyal. A fölső mezőben az Üdvözítő, a Szent 1097

Next

/
Oldalképek
Tartalom