Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben

család, az Apostolok, égi testek. Az alsó térfél is két részre oszlik tovább. A jobb oldalon kifelé vonulnak az üdvözültek, hátat fordítva az elkárhozottak seregének, akiket groteszk-komikus ördög vesszőnyalábbal űz a poklot jelképező hatalmas sátántorokba. Az üdvözültek és az elkárhozottak között egyaránt akadnak civilek és egyházi személyek is. Amennyire a kő romlékony anyaga megengedi a föltételezést, karikaturisztikus jegyekkel.

Fejlődési tendenciák a karikaturisztikus ábrázolásmódban

Bizonyos fejlődési vonal megfigyelhető az álarcformálás és az egyénítő karikírozó törekvésekben. A romanika látásmódja a legkevésbé alkalmas karikírozásra. A 11. századból származó esztergomi gyámkő még maszknak is alig mondható, a későbbiek már maszkok, van köztük mexikói, indián faragás is lehetne, de a szentéi oszlopfő 13. századi portré-maszkjai már érzelmet is kifejeznek.

A merev maszk lassan megelevenedik, emberi arccá lényegül. A torz vigyor és a malacorrszerűség még maszk-örökség az átmeneti műveken, ké-sőbb ezt a maszkszerűséget teljesen elveszti a gyámkövek emberfej ábrázo-lása. A garamszentbenedeki apátsági templom gorgófeje éppenúgy malacorrú mint a diósgyőri vár maszkszerű, malacorrú, vicsorgó feje az 1300-as évekből, vagy a klarisszák óbudai templomának rémpofás faragványai. De egyre eredetibb, profánabb, s jelképnélkülibb szobor-karikatúrák is megjelennek, mint az említett kassai részeges asszonyfej vagy a Székelyderzsen látható gyámkő, amit a szakirodalom csúfolkodó, nyelvöltögető néven emleget. Bár az sincs kizárva, hogy a Kárpát-medencében szétszórtan található karikaturisztikus-groteszk fejek a fűbűnök-sorozat valamelyik elemének megjelenítői. A románkori alakok antinaturalizmusa, formai expressziója különbözik a gótika természethez közelítő ábrázolás és látásmódjától. (50) A reneszánsz életvidámsága és természetközelsége pedig mind a kettőtől. Akariktúra játékosabb változata majd a 15. és a 16. század elején éli virágkorát. (51)

Végezetül. Talán nem túlzottan merész az a föltételezés, hogy a Kárpátmedencében hont alapító és keresztény hitre áttérő magyarság számára nem okozhatott nagyobb megrázkódtatást a keresztény műveltség és művészet elsajátítása, hiszen szimbólumvilága, groteszk és karikírozó hajlandósága, keleti hagyományai jól illeszkedtek az európai keresztény kultúrába.

JEGYZETEK

1. A művész tehetségéről 1: Zichy Istvánt, id. Marosi Ernő: Kép és hasonmás, 1995. 58. o.

2. Babits Mihály: Az európai irodalom története, 1979. 137. o.

3. Harrach Erzsébet, Kiss Qyula: Vasi műemlékek. 1983. 141-143. o. Dercsényi Dezső: Ajáki templom, 195. Ehtz Géza: Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században. 1946. u. ő.: A középkori székely művészet kérdései. 1943. Varga Lívia: A szászsebesi evangélikus templom középkori építés története, 1984. Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. 1981. Marosi Ernő: A román kor művészete, 1972. Ehtz Géza - Gerő Ernő: A Balaton-kömyék műemlékei, 1958.

4. Michail Bahtyin: Rabelais művészete, a középkor és a reneszánsz népi kultúrája, 1982. 50. o.

5. A groteszk mibenlétéről: Bahtyin, 1982. Schlegel: Gespräch über die Fbesie. 1800. L: Bahtyin, 1982. 55. o. is. Jean Päul: Vorschule der Aeszhetik, 1804. Charles Léveque: Le rire, le comique etle risible dans l’ésprit et dans Tart. Revue des deurx Mondes 1. sept. 1863. Hegels Werke. 1943. X. k. Vischer: Aesthetik 7. k. 1847-48. Leonard Feinberg. Introduction to Satire, 1967. Gilbert Highet: The Anatomy cf Satire, 1962. Wolfgang Kayser: Das Groteske in Malerei und Dichtung, 1960.

6. Lásd: A Szentírás concordat!aja 1871. (?) 37-47, 238, 128, 469. 70. o.

7. Újszövetségi Szentírás, 1927. Ap. Csel. 17. és 19. fej. 490-1. 499-501.

8. Tertullianus: Művei, 1986, 290. 301. 302. o.

9. Idézi: Champfleury: Histoire de Caricature au Moyen age et sous la Renessance, é. n. 21. o.

1098