Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben
Indás, fonatos, szalagos díszítések Meghökkentő hatást kiváltó megoldás, hogy a virágos, leveles, szalagfona- tos ornamentikából hirtelen torz pofák, figurák bukkannak elő. Sopronban a lóhere levelek közül arcpk és alakok kandikálnak ki. A szászsebesi plébániatemplom szentélyében szőlőftirtök és növények közt rendkívül hajlékony testű majomfélék láthatók. A székelydályai szentély festett homlokzatán indás, fonatos, leveles ornamentikából groteszk-karikatúrafej bukik elő, szarvszerű indákkal a homlokán, szájából kettéváló szalagszerűséggel. Aszentlélekipálos kolostor templomának vállkövén, indás faragványok között emberfej. E vegyes, kettős-felemás díszítésekben ellentétes jelképek érvényesülnek. A szőlőfürt Krisztus jele. A növények, virágok a kolostorokban kötelező gyógynövénykertek motívumai, a testi és itt a lelki gyógyulás szimbólumai. Mintegy ellentéteként az emberfejet tartó oroszlán vagy majom kéznek- mancsnak, a lélek megmentésének a jelvényei, a gonosz legyőzésének, a megtérésnek a gyógyulásnak a kifejezései. Ezért szent helyek belső terében is gyakoriak. A vízokádók összefüggő, markáns groteszk és karikaturisztikus jelképrendszert alkotnak. Henszlmann Imre a pozsonyi ferencesek templomának vízköpőit így úja le: „A felső, azaz a koronapárkányzatot vízokádó állatok helyettesítik, mindössze tizenkettő. Vannak azok közt mindenféle szörnyek, egy nőnek felső teste, igen lelógó emlőkkel és egy sertésen nyargaló zsidónak gúnyképe. E vízokádónak (garguille, Wasserspeier) symbolycus jelentése ez: az egyház ellenei kényszerítvék attól az ártalmas vizet levezetni saját testükön keresztül, ezért a vízokádók, mint az egyház ellenei rút és visszataszító alakban jelennek meg úgy, mint a Krisztust gyötrő poroszlók is: ezért foglal helyet a szörnyek közt ama nő is, a bujaság jelvényeként, és a zsidó, kit az alatta lévő disznóparipán kívül még a hegyes süveg is jellemez: mert a középkorban a zsidók ilyet viselni kénytelenek valának. Azonban nemcsak a zsidók, hanem a pogányok és a hitetlenek fejeit is koronázták így süveggel. Ilyent viselnek a kunok is sz. Lászlóval vívott csatákban.” (46) A kassai dóm vízhányói a középkori néplélek kedélyéletének beszédes tanúi, amely népszokásaiban komoly, a szent helyeken is tréfás humort engedett meg magának a képzőművészetben is, az ideálisan nemes alkotások mellett tréfás kontrasztokat alkalmazott, különösen a késő gótika korában.” (47) Tehénszájú, oroszlán testű, denevérszámyakkal ellátott felemás szörnyek. Kígyó, sárkányfiók, küzdelem-jelenetek, nyitott szájú emberi és állati maszkok, elfintorított, éktelenül elcsúfított arcok, torz béka, denevér, gyíkfejű vagy gyíktestű, karmokkal ellátott állati szörnyek, a szentély koronázó párkánya közül bárányt, kecskét, kakast (baziliszkuszt?) baglyot ábrázoló állatfejek láthatók. Az alakos gyámkövek között a kassai városi szokást, az úgynevezett pálcás büntetést is megörökítették. Talán az első magyar civiltárgyú karikatúra: a Mátyás torony gyámkövei között, a kőfaragó mester, a hiedelem szerint, saját részeges feleségének torz-komikus arcát örökítette meg - bosszúból. A vízköpők galériái mintegy összefoglalják a középkori groteszk és karikaturisztikus motívumokat, formákat. A fölvonultatott lények között nem em1096
