Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Szalay Károly: Groteszk és karikatúra a középkori magyar képzőművészetben
risztikus is lehet. A vadászatok, az üldözések) közvetlenül magyar pogány előzményekre is visszavezethetők talán. A pogány üldözés és vadászat jelenetektől idegenkedtek az egyházi írók a 12. századig, később a keresztényüldözések jelképeivé váltak. Nálunk Szent László legendává kereszteltet- tek át pogánykori motívumok. „Mire tanít minket honfoglalás kori művészetünk? Először is arra, hogy merőben hamis volna éles törésre gondolni, amely a pogány és a keresztény világot elválasztotta egymástól, illetőleg a pogány műveltség teljes kiirtásával tisztára nyugati jellegűvé tette volna a magyarságot.” (43) Akárhogyan is lehetett, a nyugati keresztény szimbólumvilágába beilleszkedő magyar számára nem volt idegen az „új” környezet, a groteszk művészet. Az állatküzdelmek különösen nagy szerepet játszottak abban a kultúrkörben amelyhez a pogánykori magyar díszítő kultusz is tartozott. Székesfehérvárott kerek keretben szárnyas griff csap rá egy patás állatra. Ázsiai eredetű jelkép a griff, akárcsak a sárkány. Közös az ősük. A nagyszentmiklósi magyar kincs 2. számú korsójának második korongja griffes állatküzdelmet ábrázol. Mivel aprólékos ötvösmunka, s anyaga is időtálló, jól kivehetők a groteszk részletek. A griff nem szatirikus szimbólum. Népmeséinkben, de világszerte ahol elteijedt, jóindulató, kincset őrző lény. (44) Disznók, vaddisznók Más a helyzet a sertés ábrázolatokkal. Ugyancsak Székesfehérváron látható egy 12. századi vaddisznót ábrázoló párkánydísz. Hasonlóképpen, a pécsi székesegyház főapszisának keretdísze mellett is látható egy vadkan. Egyértelműen szatirizáló, gúnyoló groteszk jelképnek fogható föl, a tudatlanság és a kapzsiság (buddhisták), a tisztátalanság (zsidók), az érzékiség és bujaság (keresztények) sertés-allegóriát akaszthatjuk rá, annak ellenére, hogy a vaddisznó hordozhat pozitív tartalmakat is. A 7. századi nomád vadászó fejedelmet ábrázoló ezüst tálon, alul, vaddisznó búvik meg a sásban, alatta hal és madár. A hal a keleti mitológiában a lélek, az újjászületés, az elhúnytak leikéinek a jelképe. A sásban rá leselkedő disznó ilyen értelemben negatív értelmű lehet, s alighanem az hal nélkül is. Mivel a kereszténység pozitív jelképe is a hal, a megkeresztelkedő magyarok számára e szimbólum értelmezése sem jelenthetett zökkenőt. Akárcsak a disznó-vaddisznó negatív jelképiség. (45) Majmok A soproni ferencesek káptalanházában a gyámkövek javarészt karikatu- risztikus jelképek. Hallgatózó lányféle, mellette csúcsos fejbúbú, madárlábú, szárnyas, szakállas emberfejű lény, hegyesfülű embermadár, lányfejű torz alakkal, feneküket mutató állatfülű, oroszlántestű torzalakok, rák, majom különös pózban, majomfejű szárnyas, madárlábú, számyas-oroszlántestű kutyafejféle keveréklény. Türgyén is látható majompofájú állat, amint farkával kecsesen növényi mintába megy át. (13. közepe) Lőcsén a természetutánzó lombdíszek közül majompofák is kikukucskálnak. Nem ritkák esetleg keverék alakként ornamentika elemként, vízköpő formában. Egyértelműen szatirizáló szimbólumok, lefóljebb keleti mitológiákban fordulhatnak elő a jó tulajdonságok megtestesítőjeként. 1095
