Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok

csak hozzám kellett érjen Eszti, már elfelejtettem mellette, hogy az ágy aludni is való”.35

Marci potenciája mindamellett olyan fokon áll, hogy hiába van oda Esztiért s hiába alig áll a lábán az éjszakai szeretkezésektől, nem mond le arról, hogy amikor Luli nagysága kikezd vele, rá is ne vesse szemét. Marci vélekedése az úriasszonyról kapcsolatban van annak mint szexuális tárgynak a lehetőségével: amikor az elején Luli nagysága szexpartnerként szóba sem jöhet, Marci alulértékeli s úgy úja le, mint „a méltósága (azaz a bányaigazgató felsége) öreg, csúnya húga”.36 (317) Később azonban amikor testközelbe kerülve a nagysága Marcit fürödni csalja, ő is a megkapható nők világába kerül, s Marci (lélektanilag helytállóan) túlértékeli. Miután a kabinban meztelenül megleshette, Marci másként vélekedik: Jgy, mondhatom, nagyon megjárja fehérnép volt. Kivált, ha a nagy szalmakalapját a fejére borította hevertében ottan. Egy fiatal lánynak is nézhetted csakugyan... Tán tudhatta is ezt a vén cirmos, hogy így lesetett magára velem”.37 38 Marci tehát akaratlanul válik voyeur-ré a nő manipulációi következtében. Nem sokkal utána az üvegházban lepi meg Marcit a nagysága, s kacérkodva mondja neki, hogy bár akkora ereje van, mint bármelyik parasztlánynak, mégis olyan könnyű, mint a pille. Marci megemeli, s mint meséli, „ahogy ottan hozzám súrlódik, és csak az egy szál bomyúszájas pongyolája rajta, hát amennyi ördög, mind összeszaladt belém, hogy nagysága ide, nagysága oda, csapjam le arra a hárságyra”. (400) Luli nagysága szexuális felkínálkozása Marci szemében ideiglenesen felfüggeszti a kötelező osztálykülönbséget, s a hölgyet épp úgy kezeli, mint akármelyik parasztlányt. (Arra, hogy Marci benne ne mint tisztelni való, megközelíthetetlen úriasszonyt lásson, hanem elérhető szexuális tárgyat, maga a hölgy hívja fel a figyelmet azzal, hogy parasztlányokhoz hasonló erejét fitogtatja.) Amikor aztán Marci észleli, hogy az asszony csak adja magát neki, ő sem rest a válasszal. „Hát én fajankó nem vagyok. Már a karom át is volt a melle alatt, és rajta a szám a száján, ahogy nyújtotta is oda nekem, ő maga, az én Luli nagyságám”, (u. o.) A szexuális idillt azonban most is megszakítja a régi komédiákból ismert „csinálmány” (Marci maga nevezi így!) egy éktelen visítás formájában: a szakácsné és Eszti arra jártukban kígyót fedeznek fel a fűben. Marcit hívják persze azonnal, hogy üsse agyon a csúszómászót, s valójában vígjátékba illő Eszti és Luli nagysága heves vitája, hogy a „kígyó” veszélyes állat-e vagy sem; a nagysága ui. védi, hogy ártalmatlan és hasznos

35. I. m. 399.

36. I. m. 317.

37. I. m. 398. A szerelmi ill. szexuális vágy tárgyának túlbecsléséről lásd Freud A nemiség tévútjai című értekezését (1904), in: Három értekezés a szexualitásról, ford. Ferenczi Sándor. 1995. Kötet kiadó, Nyíregyháza, 13-47, különösen 27-28...

38. Tersánszky ponyva- és detektívregényeket is írt, álnéven, pusztán pénzkereseti forrás gyanánt. Majomszőrpárna és A vezérbika emlékiratai című (megjelent) regények mellett a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi egy kiadatlan pornográf kisregényét is, amelyet „Tükörhegyi Jenő” névvel szignált. A Tullia című történet perverzitása a bestialitás; hőse egy állatkerti ketrecgondnok, aki szerelmes egy Tullia nevű oroszlánszűzbe, s a rácson keresztül sikerül is megkörnyékeznie a szende nőstényt. Közben egy majommal is megpróbálkozik, de az idill nem jár sikerrel, s mint meséli Tulliának, „Gondold el, ez a nyavalyás majom mit merészelt. Alig dörzsöltem rossz kis valagálioz a pöcsöm, nagyot vakolódott és mielőtt kiugrott volna kezem közül, hát alaposan összekarmolta a pöcsömet, sőt a tájékát is. Jelenleg is borogatás van rajta”. A gondnok szenvedélye miatt Afrikába is elutazik, ahol Tullia hasonmásával sikerül végre közösülnie, különféle pszeudoprimitív törzsi misztériumok keretében, a néger király kijátszásával. Tersánszky írását néhol más műveivel egyenrangú szellemesség, nyelvi invenció jellemzi, másutt a műfaj csak malackodást eredményez (a szerecsenkirály neve pl. „Lua-faa-szna”, a királynéé „Csupapicsa”).

1026