Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám - Kemenes Géfin László: Új magyar donzsuánok
Aztán a vén, veres kani méltóságos rávette mégiscsak Esztit, hogy beeressze a hálókamrájába éjszaka. Mert száz pengőt adott Esztinek a kamrakulcsért. (...). De mi történt a kamrában a méltóságos és Eszti között? Semmi! így ahogy mondom! Semmi se! Én a fejemet majdhogy be nem törtem a nagy kacagásban, mikor Eszti, persze borzasztó szégyenlősen, elpusmogta nekem, mi történt közötte és a vén, rozsdaszőrű kanija között ott.30 Az igazgató impotens volt tehát Esztivel, és később is, amikor Esztit felcsalja felesége távollétében az úri hálószobába, mint Marci kárörvendőn előadja, „a vén, veres kanmajom ott se volt embere semminek”.31 Az igazgató aztán felhagy a próbálkozással, s azóta csak annyi van kettejük között, hogy amikor szerét ejtheti, fogdossa, ölébe ülteti Esztit és csókolóznak. Marci hozzáteszi, hogy,Eszti persze hagy, amit hagy így, hogy tegyen vele a vén kandúr, ha utálja is. Mert az igaz, hogy soha az édesapja sem volt hozzá olyan jó, mint ez a vén, veres bányaigazgató”.32 Marci a dehumanizáló hasonlatok halmozásával (mert a rövid passzusban az igazgató a .kandúr” és Jkamajom” mellé a „kutya” és „kecske” csúfneveket is megkapja) egyrészt az idős férfi állatias, korához nem illő „kanosságát” szólja le, másrészt ezzel annak tehetetlenségét is kicsúfolja, mivel „ember”, azaz férfi, igazán csak az lehet, aki szexuálisan megállja helyét egy nővel. Ugyanakkor intertextuális referenciát is hordoz a szexuális tehetetlenségnek szóló gúnyos leszólás, hiszen a folklór, a klasszikus erotikus történetek és a középkori fabliau-k is tele vannak a jobbára szegény, de fiatal hősnek a magasabb rangú, idősebb, ám impotens férj vagy vetélytárs feletti szexuális diadalával. Ami Eszti magatartását illeti, az elbeszélő nem hagy kétséget afelől, hogy a nő ura jóságát” (értsd: a lányt mindenféle pipere- s egyéb cikkekkel való elhalmozását) hajlandó „természetben” viszonozni, s így erkölcsileg alig áll magasabban, mint egy utcalány. Ezek után nem sokat kell Marcinak várni, hogy akárcsak Kasosné, Eszti is a kezére simuljon. Ha nem ment erőszakkal, használt a szép szó - vagy ahogy Marci mondja, a „nyávogás” Mert végül még azzal is megfenyegette Esztit, hogy ha netán a lány túl sokat bolondítja őt s mégis visszamegy a vőlegényéhez, akkor kútba ugrik miatta. „Csak addig-addig én, az én Esztimmel”, mondja a kitartó hős, „amíg becsaltam az odúmba a pádról. Akkor aztán már ne is beszéljem tovább! A hajnali kolompszó ott érte már mellettem Esztikét az ágyban. De nem is sokat kellett marasszam”.33 Utána már olyan hevesek az éjszakák Esztivel, hogy lassacskán Marci fárad ki a szeretkezésben. S amikor Luli nagysága is majdnem felajánlja magát neki, Marci már nem bírja szusszal, mivel mint kissé restekedve meséli, „bár majd dupla kosztot faltam, csak kezdtem a színem veszteni, mint a krumplivirág a pincében, a sok éjjelezéstől és egyébtől”, ui. Eszti fáradhatatlannak bizonyul a szexben.34 S mégis, krumplivirág ide vagy oda, Marci méltó szexpartnernek bizonyul: „De persze 30. I. m. 361. 31. U. o. 32. I. m. 362. 33. I. m. 374. 34. I. m. 398-399. 1025
