Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

szövetségét sikerült megnyernie a bolgárok elleni harcra. A magyarokról az elbeszélésben csak általánosságokat olvashatunk: ’És felkelt ellene az ugor nép, ...az ugrok győzedelmeskedtek, ...az ugrok üldözőbe vettek, sok nyilat kilőttek rám...’ S a menekülő bolgár harcos Szent György segítségével megmenekült. A forrás szövegéből az is kitűnik, hogy a magyarok több csatát vívtak a bolgárokkal. A magyarok neve valamennyi kéziratban egységesen w-val szerepel: Jazyku Ougorbskii”, „Ougri” stb. Éz a hangalak az „Qgre/i” népnévnek keleti szláv, szerb és nyugat-bolgár változata.

Az emlék forrásértékét tekintve az MKH is azt írja, nincs ok, hogy a történetet egykorúnak ne tekintsük, mivel ez bizonyára a 10. századból ered (i.m. 361). De ezt még azzal is kiegészíthetjük, hogy az eredeti óbolgár elbeszélés feltehetően a legrégibb olyan forrásnak tekinthető, amely a magyarok 894-896. évi bolgáriai eseményeit tartalmazza, tehát régebbi mint a bizánci források. S később a bolgár földről került az elbeszélés Oroszországba (MHK 355 kk.; Király, 19772).

8.6. A 943. évi dobrudzsai felirat

1950-ben a román M. Comsa Dél-Dobrudzsában Mircea Voda (Cernavoda) település közelében és 1957-ben Constanta-tól 15 km-re nyugatra fekvő Basarab (Murfatlar) helység határában óbolgár cirill betűs feliratokat talált. Az elsőn 6451, azaz a bizánci időszámítás szerint (-5508) a 943-as év látható. A felirat rövid: egyesek ,gbrbcechb... pri deimitre.-.zupane”, míg az egyháztörténész és archeológus bolgár Ivan Gosev ,[Q]gbry”... dbnmi” szöveget olvas (vö. Dobrev, Ivan - In: Kir.-Metod. encikl. 1985. 601-603).106 Megemlítendő az is, hogy Murfatlarban rovásírást is felfedeztek, amelynek a betűi a Pliska-ban és a Madara-ban feltárt protobolgár (bolgár-török) rovásíráshoz hasonlóak.107

Bár az JOJgbry” olvasatot többen vitatják, mégis mivel I. Gosev az JO]gbry”-t. ’Madzary’-ként értelmezi, indokolt ennek történeti hátterét megismerni. V. Zlatarski szerint Krum bolgár fejedelem az ország észak-keleti határainak biztosítása érdekében 813-ban áttelepítette a madedónokat a Dunától északra fekvő területekre, a Szeret és Dnyeszter közé, hogy ott határvédelmi szolgálatot lássanak el a magyarok ellen, akik veszélyeztették a bolgároknak a Duna és Dnyeper közti területeit. Omortag kán is 818-820- ban sereget indított a magyarok ellen a Dnyeper irányába, hogy otthonukban legyőzhesse őket. Erre lehet következtetni egy görög nyelvű feliratból, amely arról tudósít, hogy Okors kopan ’’(Ökórses 6 kopanós) egy hadjárat alkalmával a Dnyeperben lelte halálát. Jirecek azonban úgy véli, hogy Okors a kazárok elleni harcban pusztult el. Tanulságosak azok a következtetések is, amelyeket Lewicki von le az arab al-Mas'Üdínak tulajdonított „Kitäb al-cagaib” című forrás egyik fejezete alapján, vö.: a kereszténység felvétele előtti dunai bolgárok a bizánciak, a szlávok, a kazárok és a türkök (’magyarok’) ellen harcolnak. Lewicki kifejti, hogy a kazárok, miután megsemmisítették Nagy Bolgáriát, már Asparuch idejében, a 7. század 2. felében, elfoglalták egykori területeit, egészen a Dnyeperig. A kazárok azonban a dunai Bolgária határaitól egészen a Donig terjedő területek feletti fennhatóságukon az „ugrókkal avagy a magyarokkal” osztoztak, akik a 7. század közepétől szoros kapcsolatban álltak velük. A magyarok a kazár törekvések előőrsét képezték, és a dunai Bolgária

106