Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában
telepített határőri szolgálat céljából, de ezek fellázadtak és bizánci segítséggel vissza akartak térni; a bolgárok ekkor a 834—836. évi al-dunai bizánci-bolgár harcok során az „Oüggroi”, „Oünnoi”, „Toürkoi” nép segítségét kérték, s ezek a magyar történettudomány egyöntetű állásfoglalása szerint is ’magyarok’- ként értelmezendők. Valószínűnek mondható ugyanis, hogy a magyarok (magyar törzsek) egyes csoportjai már jóval a honfoglalás eló'tt is eljutottak a Dnyeper-Al-Duna közti síkságra, sőt a Pannónián túli nyugati területekre is elkerülhettek, lásd a 8-9. századi Ungarns, Hungarus ... személynevek tanúságát.104 8.4. A 834-836. évi al-dunai bizánci-bolgár harcok Az előző 8.3. fejezetben már hivatkoztunk a 834-836. évi bizánci-bolgár eseményekre. Ezek történetét Georgius Monachus Continuatus alapján még az alábbiakkal kiegészítem. Vö.: Krum bolgár fejedelem Adrianopolisból tízezer férfit telepített át asszonyok nélkül a Duna vidékére (a Szeret és Prut közötti területre); a makedónok ez ellen fellázadtak, de „a bolgárok, akik nem tudtak átkelni a folyón, az ungrokhoz szaladtak és mindent elmondtak nekik a makedónokról; ekkor megjelentek a (bizánci) császár hajói, hogy (a makedónokat) elszállítsák; rögtön ezután számlálhatatlan mennyiségű hun jelent meg; és a turkok mondták nekik...”. A görög eredetiben „tois Oüggrois”, „oún ánefánésan Oünnoi”, „oi de Toürkoi” (Grlzv. VI. 1965. 135-137). A fentiekkel kapcsolatban Moravcsik Gyula így ír: a magyarsággal a 9. század közepe táján már a Meótisztól nyugatra találkozunk, először a 837. évi makedón-lázadás idején, a magyarság neve itt bukkan fel legelőször a bizánci forrásokban.105 De tegyük hozzá, azóta már kitűnt, hogy korábban is, a 811. évi bizánci-bolgár harcokban a bolgárok segítői, szövetségesei a magyarok ( Égre”, „Vegre) voltak (vö. 8.3.). A külföldi szerzők is magyaroknak tartják a makedón-lázadás kapcsán szereplő Oüggroi-kát. Vö. Zlatarski, Istorija na búig. durazva 1/1. 1918/1970. 434: a Georgios Amartolos óbolgár fordításában szereplő Vogromb a.m. ’Madzari’; Marquart, Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig, 1903. 30, 493-495; Wasilewski, Bizancjum i Slowianie w IX. wieku. Warszawa, 1972. 84-87: a Dunától északra áttelepített makedónok lázadása nem 834-836-ban, illetőleg 837-ben robbant ki, hanem 831-ben vagy 832-ben, a harcokban a magyarok is részt vettek (Király, 1977. 54-55). 8.5. Elbeszélés a 8^4-896. évi magyar-bolgár háborúról Az elbeszélés „Cudo o Bolgarine”, azaz a „Szent György-csoda” nevet viseli. Az emléknek öt másolata ismert, a legrégibb a 14. századból származik, de az eredeti kézirat bolgár földön a 9. század végén-10. század elején keletkezett. A forrásban említett személyiségek és események a 9. század 2. felére vonatkoznak (Boris-Michail bolgár fejedelem 852-889; Vladimir bolgár fejedelem 889-893; Symeon bolgár cár 893-927; a bolgárok megkeresztelkedése 865; a bolgár pogány főurak lázadása 866; a bolgárok első görög származású érsekének, Josif Stefannak érkezése Bolgáriába 870-ben, a konstantinápolyi zsinat után). A magyarokról akkor esik szó, amikor Symeon - Vladimir testvérét elűzvén - elfoglalta a bolgár trónt (893) és amikor Bölcs Leó bizánci császárnak 894-ben a Symeontól elszenvedett vereség után a magyarok 105
