Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában
nyai, mindenekelőtt Kliment, de maga Metód is közreműködött a mű elkészítésében. Az életírás a 9. század vége - 10. század eleje között keletkezett, de csak másolatokban maradt fenn, s egyik sem régibb a 15. századnál. E hagiografikus életírás----néhány beleszőtt csoda-elem ellenére------forr ásértékűnek tekintendő. A legenda magyar epizódja a kazár misszióhoz kapcsolódik (Konst: Leg. 8: 22-25): A követség 860 őszén indult útnak, s először a Krím-félszigeti görög városba, Cherszónba érkeztek. Ezután „a kazárok hadvezére” (Jzazarbskyj ze voevoda”) katonasággal körülvett és elfoglalt egy keresztény várost, de Konstantin beszélt vele, megszelídítette, s ő megígérte, hogy megkeresztelkedik. Konstantin tovább folytatta az útját, imádkozni kezdett, s ekkor „rátámadtak az ugrok, farkas módra üvöltve, meg akarván őt ölni” (jiapadose na nb Ougri, jako i vlbcbsky vijuste”). O azonban nem ijedt meg, csak Kyrie eleisont mondott. Azok pedig, isteni elrendelés folytán megszelídültek, és meghallgatván tanító szavait, elengedték őt a kíséretével együtt. A magyarok az életírás valamennyi másolatában egységesen „Ougri” (ejtsd: Ugri) néven szerepelnek. A szókezdő u-ra hangzó Ougri népnév az onogur török törzsszövetség nevének óorosz ogri > ugri 11. század utáni változata. A magyar lovascsapat feltűnése a Krím-félsziget déli, Bizánchoz tartozó csücskében, magyar eleink nyugati irányú mozgásáról és valószínűen a kazároktól való elszakadás időszakáról vall. F. Dvomik szerint is a magyarok egy csoportja valóban a Krím-félszigeten tartózkodott, sőt a támadást a város ellen ők hajtották végre és a kazárok parancsnoka is egy magyar vezér volt. A „farkas módra üvölt” kifejezést sokan a magyarok barbárságának bizonyítékaként magyarázzák. A valóságban azonban ez a magyarok harci kiáltását (eredetileg pogány fohászát) takarja. Vö. még: 926 (Sankt Gallen) jsaninoque ululatu voces horridas miscent” (’kutyaszerű üvöltéssel rettenetes hangokat hallatnak’), 933 (Merseburg) Jurpis et diabolica húi, hűi frequenter auditur” (’az ocsmány és ördögi húi, húi gyakran hallatszik’). - A ’meg- szelidülés’ az ima hatására hagiografikus ihletésű mozzanatnak látszik, de ennek ugyanakkor valóságértéke is lehet. Kazárországban ugyanis a magyarok több vallással megismerkedhettek, s ezért a bizánci keresztény küldöttség feltűnése nem jelentett számukra újat, szokatlant, s Konstantin és társai bán- tódás nélkül folytathatták útjukat.102 A Konstantín-Legendának még egy magyar vonatkozású részlete van, a 16. fejezetben, vö.: Konstantin (Cirill) 867-ben Velencében a nyugati püspökökkel, papokkal és szerzetesekkel szemben, akik a három szent nyelv (héber, görög, latin) tanának kizárólagosságát pártfogolják, valamennyi - s így a szláv - nyelvű liturgiának jogosultságát védelmezi. Hivatkozik egyrészt a Szent írás ama részeire, amelyek arról szólnak, hogy minden népnek hirdetni kell az igét, vö. „Az egész föld imádjon Téged és énekeljen Neked; mondjon dicséretet a Te nevednek” (Zsolt. 65. 4); „Dicsérjétek az Urat, minden memzetek! Minden lélek dicsérje az Urat” (Zsolt. 116. 1); „Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16. 15-17); másrészt megemlíti, hogy sok népnek megvannak a maguk könyvei és saját nyelvükön magasztalják az Urat, s e népek között - az avarok és a kazárok társaságában - a Toursii, Tourci népet is megtaláljuk, amelyet már Dvorník F. is (1933. 207103
