Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon IV.

- Nekem azt nem lehet. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, titokban fölutazhatunk Mátraházára, ott van egy pap, aki állítólag összeadja a messzebbről érkezőket is.- Te drága! Drága! - szorosan hozzásimult. - És nem lesz bajod belőle?- Majd más nevet mondok be. Papíron te sem leszel Bordi Károlyné, de a valóságban, és ez mindennél fontosabb, a valóságban igen.- Isten előtt...- Én nem hiszek benne, ezt ne felejtsd el. Mellettem templomba se járhatsz...- Hát néha azért jó lenne, legalább ünnepkor...- Ha szükségét érzed, fölutazol Pestre, ott aztán elintézed...- Megteszed nekem? - megcsókolta a férfi száját, az álla alatt a füléig aprózta, s gyöngéden beleharapott a cimpájába -. Még azt is megteszed, hogy elengedsz...- Lassan indulnom kell, édes...

Kimentek a konyhába. Tekla a karosszék karfájára ült - no hiszen, most mit szólna Nagyanyi! -, s hosszasan csókolóztak. A lány félrehúzta az ablak- függönyt, kilesett a kertbe, a szürkületbe:- Mikor jöttél, nem láttad Bandit erre ólálkodni? Mióta egyedül vagyok, rettegek attól, hogy betoppan ide... Tavasszal, meséltem már neked, rám tört a gyümölcsösben, azóta is lopakodik utánam, és elfut, ha szólok hozzá...- Egy szavadba kerül, és elvitetjük a bolondokházába. Persze, amíg Si- moncsicsék szállást adnak neki, Piroska néni főz rá, a papotok meg fizeti, nehéz valamit tenni... De ha te panaszt teszel, megvan az indok...- Nem, nem. A falu vállalta őt azok után...- Megszabadulhattok tőle. Kosztra-kvártélyra nem lesz gondja a haláláig.- De hát hol vannak a szülei?

A férfi arca megkeményedett:- Azok már nem jönnek vissza többé.- Miért? Te ezt honnan tudod?- Ne légy kíváncsi olyan dolgokra, amikhez semmi közöd. Inkább az apádra lennél...

Tekla beleejtette magát a karosszékbe:- Nem értelek. Miért lettél ilyen dühös?- Ugyan, ne vedd komolyan - szégyenkezett Karesz. - Nekem is lehetnek gondjaim. Ne haragudj, sajnálom... - és elkezdte körbejárni a konyhát. A lány követte tekintetével, hátranézett, mikor mögötte lépdelt, s vele siklott a fal mentén, az asztalt és a sparheltet kerülve, az érettségi tablója alatt, a kredenc és a hokedlik gyűrűjében. Először lassan, kimérten sétált, aztán fokozta az iramot, s egyre gyorsabban keringett jobbról balra, beleverve fejét a falba, oldalát a bútorok kiszögelléseibe. Tekla rémültem figyelte törpe ámokfutását, és egy megjegyzésével hirtelen megállította:- Tudod, hogy megint bicegsz?

A férfinak földbe gyökerezett a lába. A lány felé fordult, s fájdalmasan elmosolyodott. A szája megemelkedett, széjjel húzódott kissé, de az arca merev és elutasító volt. Lényéből hidegség áradt:- Hogyhogy? Ellenőrzői?

956