Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Galambosi László: Időlátók kürtje búg (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ Idői átok kürtje búg A honfoglalás emlékére Sátrak mellett erdők sokasodtak szerte, játszó szirmok ültek boldog levelekre, akár csöpp gyermekek asszonyok ölébe, hogy onnét láthassák: miként rak a tűzre apjuk és testvérük. A Nap felhők között, míg hegyekre, útra fürkészve őrködött: tükröző festékkel pajzsát aranyozta, tudta: sürög-forog sok harcos alatta. Réztuskón buzogányt, baltát kalapáltak; hajlították ívét kengyelek vasának. Másutt farkasbőrből süvegeket varrtak, lobogó toliakkal tűzdelten ragyogtak. Embertől emberig parancsok röpködtek, dobhangok ereje fogta át a földet mindenütt, amerre vastag por kavargóit vagy ahol hullámok döngették a partot. Ökröket, csikókat itattak szaporán kurjantó öregek, legénykék. Azután heverni, bámulni elnyúltak a fűben: pillangók bolyongtak gyöngyháztarka űrben. Körbeállók bölcsen meghányták-vetették, ha majd a Hold ismét bőven ontja tejét, léckerítéseik lazítják az árnyak s halkabban szól sípja fészkelő madárnak, akkor indulhatnak jobb hajlékra lelni, csúcson-túli mezőt, folyókat szerezni. Jöttek, egyre jöttek zászlót bontó törzsek, elöl a vezérek, hátul a szekerek: rajtuk tyúkok, csirkék, birkák, ludak, récék. Varkocsfonó lányok szeme a világot kutatta: saroglya 763
