Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Galambosi László: Időlátók kürtje búg (vers)
öblében lágy szalma simogatta őket. Láttak szarvast, őzet patakra rohanni, rettenve osonni. Kaskákból a macskák nyakuk nyújtogatták. Borjakat, kutyákat kölykök hajkurásztak. Jöttek, egyre jöttek: vizslatták a zöldet. Széles mohaszőnyeg tapadt a lejtőnek, honnét rigó füttyét fától fáig vitték ágrólszakadt szelek. Kendők bolyha megett pátyoló nagyanyák térdén ringó babák föl-fölpislantottak s újra bóbiskoltak. Jöttek, egyre jöttek: dalba mesét szőttek. Készülve a harcra Árpád metsző arca Kárpát-tündöklésben ércesült keményen. Hágókon átérve csörtettek a rétre országot foglalni: élni vagy meghalni. Dús bozontú lovak patái dobogtak, kik nyeregben voltak, egymásnak rontottak. Zalán átkozódva, magát bátorítva ellenét kereste, hogy mellét átütve vérét győzve ontsa s taszítsa a porba. Serénykedő Árpád lendítve a dárdát rúgta to tt előre: Zalánt tovaűzte.
