Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség
juthat: istenség, mártíromság illetve feledés. (Az egyénnek előbb hősi rangra kell jutnia, hogy aztán ezen állomások egyike várjon rá). Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a hős nem választ a számára kínálkozó lehetőségek közül. A résztvevő közönség teremti meg a szóban forgó hősi image-ét vagy personáját, és a résztvevő közönség az, amely végül vagy mint istent tekinti a hőst vagy a feledést homályába relegálja azt. Vagyis a hősnek nincs módja irányítani saját végső sorsát. A hősi rang utáni stációk 1) Istenség-, amikor a hőst istenné transzformálják, a hős personája veszi át a szerepet és olyasmi válik belőle, amelyhez az egyén semmivel sem járulhat hozzá. Az egyén teljességében irrelevánssá válik; a társadalom az egyént szimbólummá transzformálja, amelyet a résztvevő közönség szükségleteire alapozott. Ez a szimbólum a résztvevő közönség teremtménye és tulajdona, az egyén nem befolyásolhatja többé saját image-ét. Az individuum irányítja, hogy milyen üzeneteket küld, de azt nem tudja befolyásolni, miféle üzenetként fogják majd azokat, hogyan interpretálják az üzeneteket. Végül majd az egyén teljesen feleslegessé válik, egyedül a társadalmi szinten megteremtett image bír hatalommal a résztvevő közönség számára. Az istenség-rang teljesen más, mint a hős-rang: a hős personája összege az aktuális hősi individuumnak, a résztvevő közönség oldaláról pedig az adott egyénről szerzett képzeteknek, míg az istenség-persona teljes mértékben a résztvevő közönség teremtménye. Istenség-rangba jutva a hősi individum aktualitása teljesen kiiktatódik az egyenletből. Az istenség-rangba került egyén megítélésében nincs eleve benne rejlő értékítélet: egy isten lehet jó és rossz egyaránt. Azonban az idő múlásával a résztvevő közönség tovább fogja osztályozni az isten-alakot: az egyén vagy megőrzi istenségét, mint igaz isten vagy - mint hamis isten - megfosztatik a dicsőségtől. 2) Mártíromság: a mártír annyiban hasonlít az istenre, hogy a mártír hős, aki megszűnik létezni, aztán isten-rangba kerül a halál után. A fő különbség egy mártír és egy isten között az, hogy a mártír megőrzi fontosságát individuumként is, és nem válik persona vagy image belőle, függetlenedve az adott hős személyétől. Bizonyos értelemben úgy is felfoghatjuk a mártírt, mind egyfajta felsőbb rangbéli istent. Továbbá az is lehetséges, hogy jelentős idő telik el, mire felismerik, hogy az adott hős mártír volt, hiszen a mártíromság nem nyerhető el pusztán a hős halála jogán. Mivel a mártír isten-rangba jut a halála után, a hős idővel igaz vagy hamis isten osztályba sorolódik, mint minden más isten. 3) Feledés: a hősi rang utáni harmadik lehetőség az lehet a hős számára, hogy feledésbe merül. Ez akkor következik be, amikor a résztvevő közönség nem tulajdonít többé jelentőséget egy bizonyos hőstettnek, egyénnek vagy kalandnak, és a hős kiesik a nyilvánosság tudatából. Ez történhet úgy, hogy a hős 896
