Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség
helyébe új hős lép vagy a nyilvánosság attitűdváltozása eredményeként: a hős vagy kalandja elveszti értelmét a résztvevő közönség számára. Ha egyszer a hős feledésbe merült, nem szükséges ott is maradnia: 1) A közönség újra felfedezheti az egyén hősi kalandját, és egy új résztvevő közönség újradefiniálhatja őt, visszahelyezve kezdeti kalandjába; 2) Az is megtörténhet, hogy az egyén teljesen új hősi kalandra indul és hősi rangot ér el, teljesen függetlenül az első kalandtól. Ne feledjük azonban, hogy a hősi rang eredendően ingatag, így újabb hősi rangra jutva is az egyén nem maradhat hős, tovább kell haladnia, majd osztályba sorolódik, mint isten, mártír vagy a köztudatból kikopott hős. Egy fontos kérdést azonban figyelmen kívül hagytunk idáig: hogyan gondolkodjunk azon hősökről, akik önként félreállnak a hős-rangból, amíg még bizonyos mértékig urai saját sorsuknak - vagyis amíg a hősi persona egyenlete tükrözi a hősi individuum aktualitását? Valóban sokan választják ezt az utat, addig vonulnak vissza, amíg még nem áldozott le a csillaguk. Tekintsük-e vajon úgy őket, mint akik meghaltak? Hiszen a résztvevő közönségre gyakorolt hatás ugyanaz, mintha a hős NEM szabad akaratát követte volna. Vagy esetleg tekintsük úgy őket, mint akik önként a feledés homályát választották, fenntartva a jogot, hogy újra feltűnjenek egy másik hősi kalandban egy későbbi időpontban? Ez a lehetőség valószínűleg egy negyedik kategória bevezetését teszi szükségessé, amelynek természetét ezután kell meghatározni. Bizonyára határozottan különbözni fog a másik három állomástól, mivel itt nem a résztvevő közönség, hanem az egyén határozza meg a kategóriába sorolást. Vagyis e negyedik kategória azokat tükrözné, akik maguk választják ezt az utat. A hős-rang ingatag voltát az individuális hőst meghatározó egyenlet változása jelzi. A hős-persona a hősi rangban az aktuális individuumból és a résztvevő közönség róla alkotott képzetéből áll össze. Ez az egyenlet állandóan eltolódik, hogy egyre nagyobb teret kapjanak a közönség képzetei és egyre kevesebb helyet kapjon maga az egyén. Ezzel egyidejűleg a hős megtapasztalja, hogy az image-ét befolyásoló képessége egyre fogyatkozik, míg saját sorsa is kicsúszik önmaga irányítása alól. Az istenség-rangban történő transzformáció azt mutatja, hogy a résztvevő közönség búja a végső hatalmat a hősi persona és image megteremtésében és fenntartásában, olyannyira, hogy a szóban forgó egyén, a hős jelentését veszi. A hős persona teljes mértékben társadalmi meghatározottságú, és ugyanez a társadalom fogja a továbbiakban is meghatározni a státusát. U2: hős-rangból istenség-rangba Már korábban bemutattuk, hogy a U2 elérte a hős-státust. Ez kb. az 1980-as évek elejére megtörtént. A U2 mintegy öt évig maradt a hős-rangban. Ezen dicsőségük viszonylag hosszú időtartama erős egyéni személyiségének köszönhető. De végül az egyenlet eltolódott, és kb. az Amnesty International- koncertek (1986) idején a közönség istenség rangba transzformálta a bandát. A „U2 mítosz” túlnőtte magát az együttest is. A U2 persona nincs többé az 897
