Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Szonntág Gábor: A mítoszát vesztett ember avagy az U2 - istenség

folyamatosan jelen vannak a Billboard’s top 200-as listán. A U2 azon kevés művészek közé került a rock and roll történetében, akikkel az emberek lelke­sen azonosulnak (vö.: Who, Grateful Dead, Bruce Springsteen). És teszik ezt nemcsak a zenével, hanem a tágabb értelemben vett üzenettel is. Túl a hős-státuson Amikor a Campbell a heroikus kalandot tárgyalja, számára a kör bezárul, amint a hős visszatér megosztani jótéteményeit azokkal, akiket hátra hagyott. Azonban a heroikus kaland inkább egy folyamat-orientált sémába látszik beleilleni, amely nem feltételezi, hogy a dolgok statikusak, megfagy­nak, amikor a hős visszatér, illetve amely nem feltételezi, hogy a hős tetteit pontosan úgy értelmezik, ahogy azokat a hős szánta. Mint említettük, Campbell három szakaszból álló sémája (indulás, beavatás, visszatérés) bezárul, amint a hőssé válás folyamata lezajlott. Azon­ban a hős-státus, különösen a mai, média-alakította társadalomban, alap­vetően ingatag rangot jelent. Az individuum hősnek tekinthető néhány hétig, hónapig, esetleg néhány évig, de ez a személy végül a behatárolt számú újabb stációk valamelyilébe fog továbblépni. Az a hajtóerő, az a látomás és mo­tiváció, amely olyan fontos szerepet kapott a hős kalandjában, nem fog hirtelen megszakadni, mint jelentős faktor az egyén életében. A belső és külső erők, amelyek hősi státusba juttatták az embert, nem oszlanak szét egy előre meghatározott pontban (vagyis a visszatérésnél). A hős-stációban való stagnálás pedig képtelenség. A másik, talán fontosabb ok abban rejlik, hogy a valóságot a társadalom konstruálja. Amikor a hős visszatér, ezen hős im- age-e és hősi kalandja a média által teremtetik meg. Amit a hősről tudunk, azt a média határozza meg illetve korlátozza. Tulajdonképpen csak a hősi kaland után szerzünk egyáltalán tudomást róla; és ha tagjai akarunk lenni a résztvevő közönségnek, először a média által nyújtott információt kell elfogad­nunk, aztán megkonstruálhatjuk, hogy - számunkra - mi a jelentése az adott hőstettnek. Ebben a szakaszban a hős individuum kezéből máris elkezd ki­csúszni saját image-ének ellenőrzése. Vagyis Campbell sémáját a heroikus kalandról ki kell egészítenünk. Az (l)-es ábra ezt a kalandot szemlélteti, magába foglalva azt is, mi történhet a hős visszatérte után. A „hős” újrade­finiálására van szükség. Campbell felfogásában a hős egy individuum (vagy csoport, amely individuális entitásként létezik és individuális personával ren­delkezik), aki átment a hősi kaland stációin. Ez az individuum legalább egy másik személy számára hősként jelenik meg (a „résztvevő közönség”). A kívül­ről megkreált fenntartott heroikus kaland hozzáadódik a hősi egyén való­ságához, ezáltal létrejön az ő hősi personája. Mivel a hősi egyén valósága fon­tos faktor ebben az egyenletben, lehetséges, hogy a hős részt vesz saját per­sonája megkreálásában. (Bár a hős ennek csak részese lehet, a folyamatot nem irányíthatja.) Ez a séma is tartalmazza a hősi kaland három fázisát, de egy hosszabb folyamat korai szakaszaiként tünteti fel azokat. A folytatásban az egyén, mi­után hősi rangot ér el, tovább folytatja útját valamely (behatárolt számú) további lehetőség irányába. Ezen a sémán a hős legalább háromféle stációba 895

Next

/
Oldalképek
Tartalom