Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Bokányi Péter: Ikarosz-nemzedék
el nem ismerésétől indul, így ebben az értelemben nem függ tőle. Ez a viselkedésforma nyilván egyenértékű a hatalom tagadásával; a nemzedéki célok meg nem valósulásában, a nemzedék eltűnésében éppen ezért abszolűt jelentőségű a Ceausescu-diktatúra. „Daidalosz, az öreg, zseniális építész az élet nevében féltette a meggondolatlan ifjút: nem volt igaza. O maga biztosította nevét remekművével az utókor emlékezetében. Az utókornak azonban példákra is szüksége van, nemcsak remekművekre. A remekművekből megtanulja az időt legyőző emberi tehetséget tisztelni, de az idő legyőzését már nem.” (Bretter György: Ikarosz legendája)-*• Martos Gábor interjúinak fő kérdése az, hogy nemzedéknek tekinthető-e, illetve, hogy miért, ez a hetvenes években fel- és eltűnt írói csoport. Bár a kérdés megválaszolhatatlan ezen a szinten, mégis úgy hisszük, hogy Martos két kötete jelentős vállalkozás. Érdeme éppen a problémafelvetés; fellelni azt a „hiányzó láncszemet”, ami az erdélyi irodalmat kontinuussá teszi. A vélt harmadik nemzedék volna - szerinte - az a híd, ami a kortárs erdélyi irodalomig fut a korábbi nemzedékektől. A kötet tehát többszörösen hasznos: részint segít abban, hogy a Forrás harmadik nemzedéke elfoglalhassa az őt megillető helyet a magyar irodalomban, részint a kortárs erdélyi irodalom jelenkori tendenciáit is más kontextusba helyezi. Martos Gábor legfőbb erénye, hogy beszélgetéseiben egy pillanatig sem hiszi, hogy azok végleges eredményt hoznak; vállalja a probléma felvetésének kevésbé látványos voltát, ugyanakkor kötetei megteremtik azt az alapot, ahonnan indulva a Forrás harmadik nemzedéke részletesen vizsgálható lesz. 86
