Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 1. szám - Bokányi Péter: Ikarosz-nemzedék
A harmadik nemzedék helyét pedig átvette a negyedik, a Kovács András Ferenc 1983-as első kötetétől számított Forrás-nemzedék, szemléletváltást hozva Erdély irodalmába. Szándékaik, hangjuk teljesen úgy tűnhet, de csak a harmadik nemzedék tragikus hirtelenségű eltűnése miatt gyökértelennek. Ez az új nemzedék lényegében a harmadiknak céljait radikalizálja, mélyíti, mutatis mutandis megtartja az erdélyi irodalom kontinuitását, szorosan kötődve elődeihez. Kovács András Ferenc, reflektálva saját nemzedéke és a megelőző nemzedékek jelenségeire, mondja egy interjúban: „...az állandó megmaradási görcs végső soron (és legnegatívabb értelemben) éppen a szellemiség hitelesebb, igazibb megmaradása ellen dolgozik. Mindez egy egész kultúrát degradálhat, tehát vészesen középszerűvé, kompromisszumaiban is vidékiessé. (...) Amikor nem az igazi érték, nem a valós mérce működik, amikor már nem az igazi, nem a hitelesebb mértékkel méretünk meg... Csak a túlélés tanítóbácsis fejesvonalzójával, amely fenyítésre ugyan megfelel, de mérésre aligha, mert még centiméteres beosztás sincs rajta! A tragikus dilemma tulajdonképpen az, hogy ami megtart - az eltipor, megfojt, maga alá temet. Nem velünk számol, hanem egy igazibb (akár transzilván) univerzalitás reményét számolja föl hosszú időre.” 1921 óta él ez a probléma Erdély irodalmában. A „kitörés a vidékiességből”, a fenti értelmű elzáródásból generációs célként először a harmadik nemzedéknél jelentkezik. „Ez a nemzedék kozmopolitább, sokkal inkább kötődik az európai hagyományhoz” — mondja Bogdán László. ,Á Forrás transzilván, az Echinox (a nemzedék Fellegvárat megelőző fóruma, B. P.) már européer” - állítja Bréda Ferenc. „Az irodalomnak irodalommá, a kultúrának kultúrává kell válnia úgy, hogy megszabadul a politikumtól” - fogalmazza nemzedékének célját Markó Béla. Arulkodóak a nemzedék kanonizálta irodalmi példák: „a Weöres Sándor- féle apolitikus, vagyis nem közvetlenül politizáló költészet a példa” - mondja Tompa Gábor. Nem véletlen, hogy éppen ez a nemzedék - egészen pontosan Szőcs Géza - vezeti be az erdélyi irodalmi köztudatba Hamvas Béla munkáit. Hamvas életművének, személyes törekvéseinek középpontja, hogy az élet adott formájában nem élhető, így meg kell keresni annak élhető lehetőségét. A Forrás harmadik nemzedéke számára az „élhető élet” az értékes, autonóm művészet lesz, de (és ez a nemzedék irodalmának tragédiája) mégis politikával kénytelen foglalkozni, hiszen a hatalom alapvetően meghatározza a nemzedék sorsát. A depolitizálódás szándéka, a „tiszta irodalom” célja egységesen és radikálisan éppen annál a generációnál jelentkezik, amelyik a legsötétebb uralom idején volt kénytelen működni; a művészet felszabadítása így kényszerűen a körülményektől való elszakadást modellálja. „Minden forma (avantgárd formabontás, klasszikus formák) politikai gesztus” - mondja Markó Béla. Bár a Forrás-nemzedékek között éles határvonal nincs, mégis úgy tűnik, hogy a hatalomhoz való viszonya a korábbi nemzedékektől a harmadik generációt jobban elkülöníti. Ágoston Vilmos szerint a korábbi nemzedékek politikai taktikája az volt, hogy a hatalmat el kell ismerni legitimnek, s ha az ellenük valamit tesz, tettei számonkérhetők rajta. Aharmadik nemzedék eleve a hatalom legitimitásának 85
