Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Határ Győző: Színház

mosan bontakozott ki benne. Első ízben jelent meg oldalain későbbi kedvelt és másutt is fel-felbukkanó motívumom, az „Emberevés Egy Magasabb Fokon”- az emberhúskonzervek gyártása; ám a Coup de Theatre csak a legvégén csattant nagyot, amikor kiderült, hogy az Embermészárszékek Felállításának, az emberhúskonzervek gyártásának- és forgalombahozatalának intézményes tömegbűntényét üldöző Bíróság: a bűnüldöző joghatóság volaképpen azonos a gyalázatos bűn elkövetőivel - azoknak mintegy fedőszerve. A cselekményes vérvalóság freskó-háttere két meseország, Bőrdudácia és Tilinkócia élet-halál harca a darabban, helyesebben annak a mesekarikatúrája, s ott, ahol a mese a valósággal találkozott, a színpadi játék időről-időre felkapott a rímek-rig- musok pegazusára.5

Olyan figurákat találunk a mesefrontok két oldalán, mint Bőrduda-király; királyné; Magisztrofabulosz, bölcs- és trónálló; Őeminenciája az Állami Ördögűző; Udvari Kenetmester; Udvari Szalmacséplő: U. Feneke tkerítő; U. Tányér- potyogtató; U. Pohárlehellő; U. Léhűtő, etc., Tilinkó-király; királyné; Hagioszferaosz, bölcs-és trónhullnok; Udvari Le- fety, tanácsos; U. Időpocsékoló; U. Bajkikémlelő; Vasorrú Bába; Táncherceg; Falábú Köszörűs; továbbá (a Vásárjelenetben:)

Egzaltált Fiatalember; Tőzsdés; Filozófus; Lacikonyhás; Forraltboros; Fánksütő-cukrász; Rőfós- és ódonvadász; Madáijós, etc., - onnan tudom ilyen jól, mivel tízoldalas töredéke megvan: 1957-ben Édesanyám 2-3 oldalanként feladogatta postán a 90-oldalas gépiratot, de a javát a postára beosztott ávó elsikkasztotta, eldobta. így maradt meg, csonkán. Kérésemre Ablonczy László, a Nemzeti igazgatója 1994-ben átnézette a színház régi archívumát, de a darabnak nem leltek nyomára. Nem az egyetlen darabom, amely eltáncolt Jdátsó-Eurázia Tüzén és Papírkosarában”, bár tudom, ha megvolna, a közönségre ma sem tévesztené el hatását.

Mi egyéb is lehetett A MORZSATOLVAJ, mint a másik világháború és az arcvonalak mögötti titkos hullagyártás első irodalmi párlata.

Sorsát nem irodalmi minősége döntötte el - ez aligha.

Belekerültünk a Proletkult, a szovjet irodalmi elsivárosodás erőterébe s ez meghatározta azt a Vonalat (vagy zenei kifejezéssel: politikai öszvérbasszust), amihez még az olyan közélő óriásnak, mint Illyés, de mindenkinek, igazodnia, magát tartania kellett irodalmunkban. A tematikus sablon és a dögszürkeség oly dogmatikus kötelesség lett, amelynek igáját mindenki tollforgató pemahajdemek magára venni: muszájtott

Hogy benyújtott darabomnak semmi esélye nem lehetett, olyannyira, hogy tán még a rápillantásig sem jutott, ez nyilvánvalóvá vált, mihelyt a Nemzeti Színház első falragaszai megjelentek a hirdetőoszlopokon és én az első sorokból nézhettem végig azt a szovjet háborús propaganda-darabot, amellyel az ország első színháza a 45-46-os évadot nyitotta. Rahmanov VIHAROS ALKONYATA volt, amelyet 1945 július 28-án mutattak be; s hamarosan nyomon követte Szimonov OROSZ EMBEREK c. művének bemutatója, november 8- án.6

Kitántorogtam a színházból, és bántam már, hogy egy gyönge pillanatomban, olyigen másmilyen darabom benyújtására rászántam magam - úgy bántam, mint a kutya, amelyik kilencet kölykedzett. Ez volt az a patinás színház- akkor még állt - amelynek színpada alkalmas lett volna „vérvalóságos” me876