Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - G. Komoróczy Emőke: A "jel"-típusú avantgárd újraéledése és alakváltása a XX. század második felében

Kassák Lajos születésének századik évfordulóját 1987-ben együtt ünnepli az experimentális alkotók gárdája. A Petőfi Múzeumban rendezett képvers / verskép kiállításon szinte mindenki felvonul, aki a műfajban - akár képzőművészként, akár költőként - jelentősei alkotott; összesen negyvenhármán. Természetesen, az Idő a nemzedéket is meg fogja rostálni, mégis úgy tűnik: művészeti életünk nem legjelentéktelenebb ága ez! - s ma már semmiképp sem tekinthető marginálisnak. Az ELTE XX. századi Irodalomtörténeti Tanszéke és a Kassák Klub által 1987. március 17-18-án szervezett emlékülésszak pedig modem költészeti bemutatóval zárult, amelyen Bujdosó Alpár, Nagy Pál, Petőcz András, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Zalán Tibor szerepeltek performance-aikkal. Az azóta eltelt időszakban a „műhelyesek”-nek több budapesti bemutatkozása is volt (a Kossuth Klubban, az írószövetség székházában, a Vasarely-múzeumban stb.), amelyeken a hazai ifjabb alkotók impozáns felvonulásának is tanúi lehettünk.

Az 1989-ben ismételten (immár harmadízben) újrainduló Jelenlét 1-2. száma (Szógettó) keresztmetszet-áttekintést ad arról az immáron lassan .középkorúvá” érő képzőművész és költő gárdáról, amely konceptuális, szövegköltészeti munkáival, illetve elméleti tevékenységével az elmúlt évtized(ek)ben nevet szerzett magának (a legismertebbek: Algol László, Balaskó Jenő, Bálint István, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Jovánovics György, Legendy Péter, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás, Tábor Adám). Mint látjuk, itt a .kiáltás” és ,jel”-típusú avantgárd képviselői együtt szerepelnek; úgy látszik, az Idő végül is a rokonság, s nem a különbözés jellegzetességeit erősíti fel. Egy kompromisszumokra berendezkedett emberi világban mindkét alaptípus a különállás”, a különvélemény méltóságát őrzi, az „outsider’-magatartásnak biztosít rangot.

Petőcz András mind költeményeivel, mind teoretikus írásaival csakhamar nemzedéke élvonalába tört; neve már a 80-as évek derekán ismertté vált. 1984-ben két kötete is megjelent (Betűpiramis, Önéletrajzi kísérletek - JAK -füzetek); s a Magyar Műhely triászának támogatásával fokozatosan bekapcsolódott a „világköltészet” áramkörébe. Jugoszláviába, Mexikóba, Kanadába s a másutt szerveződő avantgárd körökhöz elküldte xerox, illetve szitanyomatait; s az utóbbi években már rendszeresen részt vett (vesz) a különböző európai mail-art s vizuális költészeti bemutatókon. 0 szervezte meg - először csak „fiktív”, képzeleti formában, később valóságosan is - a hazai Médium Art Stúdiót.

Az 1986-ban megjelenő 23. JAK-füzet Kováts!" - Jelenlétrevű törzsét az ő „nonfiguratív tyroclonista” versei alkotják; mellette Garaczi László és Ku- korelly Endre szerepelnek jelentősebb anyaggal. A nemzedék teoretikusaként indult, fiatalon meghalt Hekerle László posztumusz írása is helyet kap itt, amelyben a 80-as évek derekára már lezajlott költői szerepváltás okait, jellemzőit veszi számba. Petőcz voltaképpen az ő „örökét” folytatja tanulmányai, recenziói sorával, amelyeket A jelben létezés méltósága c. tanulmány- kötetében gyűjt egybe (1990.). .Magyarázatot” ad arra, miért került az újabb nemzedék szemléletében előtérben a „nyelv” a maga szemiotikái funkciójával (szemben a korábbi szemantikai prioritással). Ok már - a korábbi nemzedékektől eltérően - nem tekintik magukat „mindenhatónak”, nem érzik, hogy nekik kellene orvosságot kínálniok a társadalmi bajokra. Művészként

868