Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Hoffmann Kornélia: Művészetfilozófia és művészi megformáltság Gogol Az arckép című elbeszélésében
HOFFMANN KORNÉLIA Művészetfilozófia és művészi megformáltság Gogol Az arckép című elbeszélésében1 Bármennyire gazdag is a Gogol életével, műveivel esztétikai, filozófiai és vallási nézeteivel foglalkozó - elsősorban orosz nyelvű - szakirodalom, meglehetősen elhanyagolja Az arckép c. novellát, ahogy a Pétervári elbeszélések e darabja rendszerint az olvasóközönség figyelmét is elkerüli, szemben a kötetnek olyan ismert novelláival, mint Az orr, A köpönyeg vagy Az őrült naplója. E viszonylagos elhanyagoltság oka valószínűleg éppen Az arcképnek a kötet többi darabjától való különbözőségében rejlik: az elbeszélés nyelvét itt ugyanis a narrátori szó uralja, ellentétben a többi mű szkazának groteszk beállításával és hangvételével, s Az arckép cselekménye és „végkicsengése” is meglehetősen didaktikusnak és egyszerűnek tetszhet a többi novella kérdéses jelentés- és értékpozíciókat fölmutató témájával illeti témanélküliségével szemben.2 Ez a dolgozat, szakítva Az arckép egy- vagy kétszempontú elemzésének hagyományával, a novella komplex analízisét tűzi ki célul, ahol a vizsgálódás tárgyát a mű közismert, második variánsa képezi.3 Műfajiság és művészetfilozófia A szakirodalom többször is említést tesz Az arckép jellegzetes hibrid műfajáról, hol esztétikai manifesztumnak, hol novellaformába öntött lírai alkotásnak minősítve az elbeszélést.4 A műfaji bizonytalanság onnan ered, hogy a novella alapjául szolgáló esztétikai koncepció egyfelől tételes, valóságos tudományos traktátusként jelenik meg a műben a különböző szereplők és narrátorok fejtegetései révén, másfelől azonban - novellaformát öltve - tematizálódik is úgy a szüzsé, mint a motívumrendszer vagy a kompozíció szintjén. E művészet(felfogás), melyet az elbeszélés így kettős módon reprezentál, a művészetnek és a műalkotásnak ontológiai státust tulajdonít: a mű a földi világnak egy másik, örök, égi világról ad hírt oly módon, hogy önmagában megtestesíti azt ("A művészetben az ember számára már eleve benne rejlik az isteni, üdvözítő paradicsomra való célzás, és már ennél az egyetlen dolognál fogva is magasan fölötte áll a művészet minden egyébnek" - mondja az öreg 842
