Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Mórocz Zsolt: Esterházy - Esterházy árnyékában?

kodású írókról van szó - azokat jobban szemmel tartották, szilenciumokkal sújtották, külföldre kényszerítették. Ugyanis célra tartottabb mondataikkal valódi veszélyt jelentettek. Nyilván nem arról van szó, hogy Esterházynak közéleti szerepet kellett volna vállalnia, hanem arról, hogy a pillanat kedvező volt: a posztmodem macska egyszerre fogott kint s bent egeret. Anélkül, hogy esztétikai elveiből, írói attitűdjéből bármennyit is elhajítson, műve óhatatlanul politikai töltést kapott, mert fölényesen, nagyvonalúan legyintett az egészre. A Termelési regény iróniájának része van abban, hogy sokan megőrizhették, - ha nem is épségüket, - de önmaguk töredékét legalább, felülemelkedve a napi bosszantó hülyeségeken, az ideológiába ágyazott létezésen, azokban az években, amikor a kemény diktatúrát a puha, kilátástalan idiotizmus váltotta fel. Később, csaknem a nyolcvanas évek derekán ismét olyan könyvet tett le (a Kis Magyar Pornográfiát), ami segített szétröhögni a rendszert. Ekkor, ahogy esett róla szó, úgy tűnt föl, Esterházy sem hérosz, sem vízvezetékszerelő, sem egyéb nem akart lenni, nemezetpedagógiai szándékai - amelyek kiolvashatnak voltak ugyan írásaiból - nem látszottak túlságosan erősnek. A szavakkal, a nyelvvel óhajtotta hősies küzdelmét folytatni. Azután bekövetkezett a nem várt katasztrófa: szabadok lettünk. Szalonok és szekértáborok mérhetetlen távolságra kerültek egymástól szinte percek alatt. Elkövetkezett a színvallás keserű pillanata. Addig nemzetiek és urbánusok egyaránt elfogadták az írót, - ha mégsem, akkor nem azért, mert ide- vagy oda tartoztak, inkább ízlésbeli (a szó valódi értelmében) fenntartásaik miatt. Figyeltek véleményére, cikkeire - mivel a Mester érzékeny lévén a kor szavára, - közírásra adta a fejét és a tollát. Bár felmérések nem készültek, nem járhatok messze az igazságtól ha felteszem: sokak szerint volt egy Hiteles korszaka, azután hiteltelenítette magát. A valóság - közhelyszerűen - ezúttal más. Hiteles írásai, ha kissé erőltetjük politikai besorolásukat, láthatóan közelebb állnak a szabadelvűséghez, mint a nemzeti, vagy konzervatív nézetekhez. Úgy általában. Elegáns, jól vasalt mondatai mögött igyekezett megőrizni függetlenségét. Kihirdette, hogy földet nem vesz vissza; okította, megfeddte édes hazáját, óvott a nacionalizmustól; tiltakozott Habsburg Ottó esetleges elnökjelöltsége ellen; Torgyán-díjat alapított; könyveket ismertetett; megszólította a kultuszminisztert és figyelmeztette a hittanoktatás miatt, ami félelmet keltett. Az „indokolatlan félelem is félelem” - állította. (Igaz, de azt neurózisnak hívják és nem politikai kategória.) Szóval - főleg azzal - a Mester közéit, míg élhetett Hitelesen. Azt írta: „ha a toliam hegyére piros-fehér-zöld pántlikát kötök, azzal ugyanúgy nem lehet írni, mintha sarló-kalapács lenne ott, vagy sábeszdekli”. ítélőképessége - szubjektivitása hatásain belül - jól működött. Megbízhatóan, nyugodtan. Beszámolt arról a szép napról, amikor családja „népfrontosan” (MDF, FIDESZ) szavazott. Lubickolt - akár a többség - az eufóriában, hogy most valami jó mulatság, férfimunka következik. Mindegy kié a hatalom - vetette papírra a választások után - azt kell megérni, hogy ne legyen fontos milyen párthoz tartozik az ember.„Rolling Stones vagy Beatles: tudjuk nem mindegy. De azért mégiscsak az a lényeg, hogy nem diszkó...” Nos, azóta ismét fordult velünk (vissza) egyet a honi világ és tapasztalhattuk: itt a diszkó, itt van újra. És ez a diszkó még pocsékabb, mint valaha, mert néhány hajdani Rollingos „rárappel”, növelve a káoszt és a hangzavart. Esterházy publicisztikájának lett ismét egy hozadéka.

836