Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Karay Lajos: Honfoglalás; Ágyadban alszik; New Age; A bolond beszél; Szégyentelen (versek)

A bolond beszél

Madarak, uram! Madarak! Dehogynem látja: onnan, a napkorong kis csorbulata mögül jönnek. Beleharap

röptűk a felhőbe, a Nap falaz nekik. Fusson haza, amíg van kertje! A maga gyümölcsösére tartanak.

Mit honnan látok? Mit nem ért? A Nap szemébe én azért nézhetek, mert bolond vagyok.

Közös cseresznyésünk pedig (akárhogy nyüstöljék) ez itt, nem madárlátta csillagok.

(1996)

Szégyentelen

A világot a Régi Dal fólborzongó fuvalmai ébresztgetik, mint hajnali alvót a távoli vihar

piciny szélrohamaival, - és száll a függöny, hallani a kakasszót a hajdani kertből, ahogy belerivall

(álom, de mégsem álom) a szégyentelen hálószoba emberbűzébe, mialatt

az alvó még kapaszkodik (mibe? párnába?),fönn pedig pattognak a koszos falak.

(1996)