Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Mórocz Zsolt: Esterházy - Esterházy árnyékában?
MÓROCZZSOLT Esterházy - Esterházy árnyékában? AVAGY A NAGY (XXL) STORY ANATÓMIÁJA A Drága illúzió című elbeszélésében Kingsley Amis különös történetet mond el. Főhőse - az öregedő' író - ráébred arra, hogy munkáiból szinte soha, semmit sem értettek meg. Elemezgették, értékelgették, dicsérték és abba az illúzióba ringatták, hogy fontos amit csinál. Ezzel önmaga számára is fontossá tették művét, azon keresztül létezése értelmét, amiről utólag kiderült, hamis és elhibázott volt. A korosodó poéta sajátos bosszút állt. írt egy kötetre való zagyvaságot, majd az éppen esedékes ünepélyes díjátadáson, előbb kéjesen végighallgatta a felé szálló hozsannákat, azután kipakolt, mondván: mindenki le van ... „pampam”. Lévén a mi időnk a megszállott interpretátorok kora, számos szempontból lehetne csupán ezt a röpke, pár soros ismertetőt elemezni, de a jelen témához elegendő két (alap)kérdés feltétele. Elsőül: miért van irodalom? (Azon túl, hogy a szerzőknek némi honoráriumot fizetnek, a kiadók elszegényednek, a lapok tönkre mennek, a kereskedők meggazdagodnak; az esztéta - és kritikus - féléknek pedig jut egy kis rágcsálni, nassolni való.) A második kérdés: ha már van irodalom, mire való? Természetesen álkérdések ezek. Ismerünk válaszokat és válaszadókat. Költőt, akit nem érdekelt a költészet maga; a valóság feltárásán, az ember, a sors, a lét értelmének megfejtésén fáradozó elszánt toliforgatókat; az írást szabadságharcként megélő írókat. Egyszer a társadalmi haladásért, máskor önmagukért küzdő művészeket: ...Hogy senki-más-csak-önmagad légy, olyan v ilágban, mely megtesz minden tőle telhetőt, hogy bárki-más-csak-önmagad- ne lehess, ehhez meg kell vívnod a legkeményebb csatát, amit ember vívhat... Ahhoz pedig, hogy szavakba is öntsd, ami senki-más-csak-önmagad, még egy kicsivel keményebben kell dolgoznod, mint amilyen kemény munkát egyáltalán elképzelhet bárki, aki nem költő. Miért? Mert semmi sem olyan könnyű, mint másvalakinek a szavait használni. Mindannyian ezt tesszük, majdnem mindig - s mindaddig, amíg így teszünk, nem vagyunk költők.” - hirdette a lázadó (még a helyesírás szabályai ellen is tiltakozó) e. e. cummings. Aztán itt volna még az olvasó nagylelkűségéhez, szabadságigényéhez fordulás; fellebbezés a korral, az élettel szemben; fajtánk erkölcsi nemesítésének ugyancsak derék szándéka; bizonyos etikai-esztétikai gyönyör (katarzis) kiváltása, esetleg ennek éppen az ellenkezője; a színvonalas szórakoztatás igénye; a gra828
