Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Beke György: Magyar zarándoklat Rómába
gyulafehérvári kanonok. Ő alighanem mindent tudott Mátyás korának Európájáról. Utazott és nyelveket tanult, elzarándokolt,kétszer is, a Szentföldre, megtérítette az egyiptomi magyarokat, követ volt és a Szent Péter- bazilika magyar gyóntatója, kórházalapító, kiváló szónok és antik verselő, ízig-vérig magyar és reneszánsz humanista tudós” (Bratinka József: Santo Stefano Rotondo). Lászai Jánost (1448-1523), a gyulafehérvári káptalan tagját, aki Erdély hajdani fővárosában reneszánsz stílusú kápolnát építtetett, az Új Magyar Irodalmi Lexikon latin nyelvű epigrammáival emlegeti. Jótevőinek címerei alá Íratta epigrammáit. Megírta saját sírversét, a kor humanistáinak szellemében; magyar fordításban így hangzik: Vándor, ha látod római sírját annak, aki a jeges Dunánál született, ne csodálkozzál, mert Róma mindenek hazája, s mindig is az vala. „Róma est Patria omnium fuitque”. Közhely vált a humanisták hason- latíból: minden út Rómába vezet. Boldog idők, mikor a reneszánsz világ szellemi fővárosa nem követelte meg, hogy véletlen fiai megtagadják a jeges Dunát”, szülőföldjüket, népüket. Ezért tudtak igazán ragaszkodni Rómához. Dsida Jenő a pápánál Egyetemességével fogadta az erdélyi zarándokok csoportját a Szent Péter-baz- ilika, habár Vatikán Államban megérezhették a hatalmi érdekek hűvös fuvallatát is. Erről később. Most kísérjük el őket a kereszténység legnevezetesebb templomában. Michelangelo szoborremekétől, a Pietától a Vatikáni Múzeumba illeszkedő Sixtusi-kápolnáig, ahol a festő Michelangelo fogad, mennyezeti freskóival, amelyek a teremtés történetét ábrázolják, mindenek kezdetét - Isten és Ádám kinyújtott keze egymáshoz közelít az égi végtelenségben - és mindenek végét, az oltárfalra képzelt Utolsó ítéletet, mikoron Krisztust, a világ bíráját a Madonna, apostolok, szentek veszik körül, egyik oldalukon a megdicsőültek égi magasságokba emelkednek, másikon az elátkozottak a pokol mélységeibe zuhannak alá. Mintegy négyszáz alakos a 13 méter széles és kétszer ekkora magasságú falfelület. Feljegyezték, hogy a mennyezeti freskókat az utolérhetetlen művész húsz hónap alatt festette meg, egymaga. Az Utolsó ítéleten hét évig dolgozott „azt hiszem, ugyanennyi ideig lehetne előtte állani unalom nélkül...” írja elragadtatottan az erdélyi költő. A Pieta huszonöt évig készült. Az utóbbi években vastag üvegfal „fogságába” került. Védelmezik a vandalizmustól. Annak a kalapácsütésnek az ismétlődésétől, amelyik kitépett egy darabkát a márványból. Üveg mögül is megrázó erejű Mária arca, a márványba vésett beletörődés, amint halott fiát az ölében tartja. Nincs ennél elviselhetetlenebb: tengyermekét temetni el... Magyarként külön tartozom e szobornak, hogy szépségét egy magyar akarta megcsorbítani. Őrült mozdulat, még őrültebb vágyakozás a hírnév 742
