Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)

tek. Nehány alapszabálymódosítás után a lemondott Heródek István helyébe iijú Kristóf Istvánt választottuk meg a kör háznagyává. Megörökítem, hogy a község másodbírója, Olasz Sándor most is részeg volt és kellemetlenkedett, sőt sértegetett. Neki ez már rendes szokása. Teljesen állati életet élő, durva lelkű, istenkáromló, részeges ember.

23-án, vasárnap este Gubacsi Mihály községi írnok tartotta a kézfogóját Eördögh főjegyző Margit nevű testvérének, Kropf jegyzőnének leányával, Kropf Máriával. Kropf kapitány jelenleg jegyző a szerbek által megszállt Szőregen, feleségével nem élnek együtt, de azért nincsenek haragban. Mariska valami pesti bankban gépírólányként volt eddig alkalmazva. Ez a Gubacsi Tapodi Károly baptista gazdaember második feleségének első házasságából született Fülöpszálláson. Négy polgári osztályt végzett, a számvitelt a háborúban tanulta meg a katonai irodán. Orosz fogságban is volt két évig. Igen rokonszenves, józan, munkabíró fiatalember; Eördögh főjegyző boronálta össze őket.

A kézfogó igen vidám hangulatban folyt le a főjegyzőék lakásán, a tornác alatt terített hosszú asztal mellett. Vacsora közben köszöntöttem az ifiú párt; a vacsora után pedig dalolgattunk, beszélgettünk, a fiatalok tréfálkoztak, meg táncra perdültek Eördögh Dezső hegedűje szavára. A nagyhasú Zilahi István zsebébe egy-egy evőeszközt csempésztek a mókás fiatalok, s felfedezésekor volt nagy hahota! A háziasszony éppen mindenórás volt születendő kisbabájával, aki a következő éjszakán szerencsésen világra is jőve.

Mi éjféltájban hazajöttünk, a vidám társaság azonban hajnalig együtt maradt.

26-án, szerdán délután a temetőbe mentem, hogy Horvát Gyula harangozóval, temetőcsősszel és egyházszolgával valamit megbeszéljek. Amint a szöllőm drótkerítésén átbújtam - ugyanis a temető körüli szöllő az enyém és na- pamasszonyé, özvegy Király Sándoméé Nagy József volt halasi, most pedig orgoványi tiszthelyettes csendőrparancsnokkal találkoztam. Éppen a haran- gozónéval, Kálmán Borosával beszélt. Kezet nyújtottam neki, de elhárította a kézfogást, mert egy kis összerongyolódott papírcsomagot s holmi rothadófélben lévő levélkét tartott a kezében.- Ne tessék - mondotta (tudniillik nyújtani a kezemet) -, mert íme, már megint... - Megmagyarázta aztán, hogy a Tolvajosból jön, ahol ismét két agyonvert, elásott, de a kutyák által kikapart és már jól meg is roncsolódott ember hullája került elő. A két hulla mellett egy kis fekete kézitáska is volt, ebből valók a kezében tartott levelek. Itthon elolvastam őket. Kitűnt belőlük, hogy az egyik hulla Pap Mihály kecskeméti származású, de már régebben szabadszállási lakos magánmérnöké, a másik pedig valami szegény zsidóé.

Pap Mihály mérnököt személyesen ismertük, Orgoványon ezelőtt sokszor dolgozott. A három levélből megtudtam, hogy ezeket a szerencsétleneket a kalocsai törvényszéki fogházból hozták el az emberlopó vérebek; s azután a szokásos módjuk szerint halálra kínozták, felaggatták, tetemüket levéve idáig hurcolták, s a Tolvajosban a majsai út mellett, Juhász Antal, illetőleg most már a veje, Józsa Zsigmond szántóföldjén egymásra dobálták őket, mint a

727