Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)

dögöt szokás, és úgy-ahogy elföldelték; de a kutyák megérezték a szagot; kikaparták és kikezdték tetemüket.

Részletesen kikérdeztem a velem együtt hazafelé tartó s jelentéstételre készülő' parancsnokot: láthatók-e a tetemeken kínzás nyomai. Elmondta, hogy a hullák karjai fel vannak kötözve a nyakukhoz, melyen jól láthatók az akasztás nyomai, a meztelen testen pedig ökölnyi nagyságú kék foltok, különösen a szív, a vese meg az alsó lábszárcsont körül, tehát a legérzékenyebb helyeken. Orruk betörve, szemük kiütve, arcuk csúful eltorzulva - akárcsak a múlt év decemberében talált, a temetőbe hozott s itt vizsgálat céljából megmosott és kiterített hulláké, melyeket magam is alaposan megnéztem akkor. Ugyanúgy kínozták meg őket, még a fültövükön is ott van az elkábítás céljából rámért roppant ütés nyoma, veséjüket is ugyanúgy verték le.

Szerintem Francia Kis Mihály, Denács Mihály és Nagy Juhász Pista végeztek velük is. Emlékszem is, hogy a Prónay százados (most már őrnagy!) április 24-i látogatása utáni napokban itt mulatozott - Móróék vendéglőjében - a hosszú Denács Miska törzsőrmester. Ugyanaz idő tájban, úgy április legvége vagy május eleje körül izsáki utamban láttam Denácsot egy másik katonával meg egy fiatal, szegényes, rossz nézésű parasztnővel. Izsák vagy Ágasegyháza felől kocsin robogtak a falu felé. Amint elkerültük egymást, egy pillanatra láttam, hogy Nagy Juhász Pista is ott kuporog a kocsiderékban a szénán. Mindjárt gondoltam, hogy megint készül valami, mert az izsáki három zsidó elhozásában is ez a két ember - vagyis inkább állat - volt a főkolompos! Mikor a hatalmas termetű Páncél Zoltán zsidót kötözték a szobájában, Nagy Juhász Pista „ezredes úr”-nak szólította Denácsot. A hullák állapota, az elmosódott, de még egy parányit látszó kocsinyom is, minden arra vall, hogy három-négy héttel ezelőtt történhetett a dolog, amikor találkoztam velük.

De térjünk vissza a parancsnok kezében levő három levélre, melyeket Pap Mihály kis fekete táskájából vett.ki; lássuk, mi volt bennük. A három levél közül kettő Papp Mihályra vonatkozott, egy pedig a kalocsai fogházban levő fogolytársaira. Ä kommunizmus gyanúja miatt letartóztatott mintegy 10-15 személy arra kéri a Népszava szerkesztőjét, mint „elvtársát”, hogy valami védőügyvédet küldjön vagy küldessen ki érdekükben. A Pap Mihályra vonatkozó egyik levélben, amely - ha jól emlékszem - 1919 májusának legvégén kelt, Hamburger kommunista népbiztos felszólítja Pap Mihályt, hogy ne hagyja ott a még a Károlyi-kormány által kiküldött s a tervbe vett földosztást előkészítő bizottságot amiatt, hogy a szovjet kormány életbeléptével ez a terv dugába dőlt, hanem jelenetkezzék nála Budapesten.

A másik levél mindössze négy sorból állt. Majdnem szóról szóra eszembe jut, mit írt benne Pap Mihály: „Arra kérem embertársaimat, hogy kiszabadulásom érdekében emeljék fel szavukat valahol, mert ártatlannak érzem magam, kommunista soha nem voltam. Pap Mihály magánmérnök”.

Á parancsnok a két hulla őrzésére két csendőrt állított, ő pedig jelentést tett az ügyészségnek, s még aznap éjjel lóháton vitte be Izsákra a táviratot. Hajnalra érkezett vissza szürke lován; pár órát aludt, s máris felverték valami ügyes-bajosok. Egész nap maga volt itthon, várta az ügyészt, a további intézkedést. Alkonyat után hazajött a két őrszem, merthogy már 48 órája nem

728