Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló (részlet)
nagyszerű lagzira hivatalos volt minden atyafi, minden gazda, a községnek minden tisztviselője: Eördögh, Maijay, Szilágyi és Gubacsi jegyzők, Kristóf főbíró; a vadmarha Olasz Sándor másodbíró persze nem, mert mindig piszkálója volt a derék Király családnak, se Tóth Imre, a katolikus pap - ez utóbbi különben nincs is mással jó viszonyban, csak a kálomista Zilahi családdal. Ott volt a két új tanító is: Mezey és Pálfi; a tanítónők: Kozma Ilona és Bencsik Etelka, meg Illés Gergely igazgató nem voltak hivatalosak. A meghívóban a vacsora 6 órára volt jelezve, azért mi is ez idő tájra mentünk oda. Éppen kevéssel előbb érkezett meg a násznép Kerekegyházáról, tele volt az udvar könnyű kocsikkal, csézákkal, a kocsisok habos lovakat vezettek és szállásoltak el; én visszaküldtem a magam kocsiját, gondoltam, majd hazamegyünk gyalog, biztosabb lesz így a sötét éjszakában, mint kocsin a buckák között. A temérdek vendég lassanként elhelyezkedett, ki kint, ki bent, a férfiak a tornác alatti hosszú asztal körül telepedtek le, a fiatalság (legények és elegáns ruhás lányok) a kecskeméti banda zenéje mellett táncolt vagy sétálgatott, s a bólingató öreg fák behintették őket fehér akácvirággal. Én izsáki Dömösdy Pál bátyámmal - atyafija a Király családnak - beszélgettem az asztal végén, a szegény Vörös Pista izsáki kollegám szomorú sorsát tudakoztam tőle, mint falujabelitől. A kollegáról ugyanis azt hallottam úgy fülhegy felől, hogy Pestre menekült Izsákról, mert a Héjjas-különítmény kiszálló emberei - Füzessy hadnagy stb. - megpofozták amiatt, hogy két ízben is zsidónak adott szállást. O ugyanis az izsáki Polgári Takarékpénztár igazgatója, s mint ilyenhez jöttek valami pesti vagy túl-a-dunai - tán veszprémi - bankból a hebreusok. Különben mindig jó viszonyban volt az izsáki zsidókkal is, elkártyázgatott velük, sőt az érdemesebbjével még brúdert is ivott. Természetesen ez most mind a rovásán van; még Dömösdy Pál bátyám szemében is. Mint megtudtam tőle, Vörös kollégám elmenekülése csakugyan tény és való, de a családja (igen-igen művelt tanítónő a felesége) természetesen Izsákon van, a hivatalában meg valami Pestről küldött káplánka helyettesíti. O meg Pesten működik az ébredő magyarok izsáki vezetője, a lapos fejű kis Balog Franci ellen, aki Pista kollegám újságját, de még az én Borsszem Jankómat is elkobozza az izsáki postán... Persze Vörös Pista komám, az izsáki intelligens társaság eddig teljhatalmú és jogos képviselőjeként lecsirkefogózta a lapos fejű Balogot, s még olyan konnexussal is megfenyegette, mely az ő alsó végtagja és Balog úr feneke közt keletkezne - s aminek következménye a gazdag izsákiak örömére (a pápista pap kivételével), kik most a zsidóhiány miatt boraikkal nem tudnak mit csinálni: Balog úr kirepülése lett volna. Csakhogy szegény jó Pista kollegám nem vetett ám számot a körülményekkel, azzal, hogy Balog úr mind a zsidógyűlölő Förster főszolgabírónak, mind a csendes járási katonai parancsnoknak: Resselnek, mind a félelmetes Héjjas Iván főhadnagynak, aki most még Horthy kormányzónál is nagyobb úr! - igen, mindezeknek megbízott, hű embere. - Ilyen kellene sok - mondta róla a sovány főszolgabíró. Szerintem nem is a zsidók pártolása van az ő rovásán, mint inkább a Balog úron és az ő személyében az ébredőkön, vagyis az egész megmaradt magyar nemzeten esett sérelem ama hallatlan goromba kifejezés miatt, hogy „úgy kirúgom Izsákról, hogy meg se áll az anyja 725
