Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában
Kopasz Károly, a Rajnától keletre levő' részeket, „Germania”-t (amelyből a későbbi Németország kialakult) Német Lajos kapta, míg Itália és a Maas és Rajna folyók közötti középső részek Lothár császárnak jutottak. A verduni szerződés csak az első lényegi lépés volt a Karoling Birodalom fel- darabolódásában. A folyamat nem állt meg, s a további megosztások (pl. a 870-es merseeni) a három „utódállamot” sem kímélték. A leggyengébb a császárnak jutó középső birodalomrész volt, míg a nyugati és a keleti frank állam viszonylag erősebb alapokon nyugodott. Ennek megfelelően a későbbi császárok nemcsak a középső területek, hanem a másik két frank állam uralkodói közül is származtak. Abirodalom egységét azonban az egyre formálisabb császári cím puszta létezése nem tudta biztosítani, e méltóság birtokosa még saját birodalomrészében, államában is osztozásra kényszerült rokonaival, de más főurakkal, hatalmasságokkal is. A Karoling Birodalom utolsó, jelentősnek mondható imperátora, akinek főhatósága kiterjedt a nyugati és keleti részre is, III. (Vastag) Károly császár (881-887) volt. Utána a birodalmat alkotó királyságok maguk is részekre szakadtak, s mindegyik rész királyt választott. Az anarchia nőtt a birodalomban. A keleti frank állam első uralkodója, Német Lajos (843-876) már 856-ban arra kényszerült, hogy megossza területét fiával, Karlmannal, akire a keleti peremterületeket (Marca Őrientalis, Oriens) bízta. A keleti rész, Oriens egyre nagyobb szerepet játszott a keleti frank államban, annak birtokosa eséllyel tört a királyi címre is. Német Lajos és Karlmann között belháborúk törtek ki, amelyek gyengítették a keleti frank államot. E harcokban a bolgárok és a morvák is bekapcsolódtak a 860-as évek első felében. Német Lajos halála után Karlmann (876-880) lett a keleti frank király, de neki is osztoznia kellett a hatalmon másokkal. Karlmann halála után Német Lajos másik fia III. Lajos (880-882), majd legkisebb fia, III. (Vastag) Károly lett a király, utóbbit császárrá is koronázták Rómában. Mivel korábban a középső és a nyugati frank államok királyai töltötték be e tisztséget, III. Károly császársága a Keleti Frank Birodalom jelentőségének fokozódását, előtérbe kerülését jelezheti. A beteges és gyengekezű Vastag Károly elleni elégedetlenség akkor tört ki, amikor az nem bírt a betörő normannokkal, sőt megalázó békét kötött velük (886 ősze). 887 végén a lázadók gyűlést hívtak össze Triburban, ahol- formálisan letették III. Károlyt. A 888 januárjában meghaló császár helyébe, keleti frank királynak Karimán törvénytelen fiát, a jó hadvezér hírében álló Arnulfot választották meg, s leendő örökösének utódlását is elismerték. Amulf király (887-899) igyekezett megfelelni az elvárásoknak, s kezdetben sikereket is ért el. Szinte császári respektussal kezelték az utolsónak tekintett Karoling királyt. Francia nyugati részének ura, Odo Arnulf támogatását, védelmét kérte. Hasonlóképpen Itália királya, Berengár is Amulftól kérte királyként való elismerését, ugyanígy hódolt neki Burgundia ura, Rudolf. Arnulf katonai sikereket is ért el, a támadó normannokat legyőzte a Dyle folyó mellett, Lou- vainnál (a mai Belgium területén) 891-ben. 892-ben a vazallusságot felrugó morva fejedelem ellen indított hadjáratot, akivel szemben a magyarokkal is szövetkezett. Ellenfelei később azzal vádolták Arnulfot, hogy neki köszönhető a magyarok megjelenése és pusztító kalandozásai. Arnulfhak már 890-ben felkínálta a pápa, hogy császárrá koronázza, a keleti frank uralkodó azonban sváb felkeléstől tartva nem vállalkozott az itáliai útra. Közben a Berengár 595
