Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

ellen fellépő Guido spoletoi herceg 890-ben legyőzte ellenfelét a Trebia folyó mellett, s 891 februárjában császárrá koronáztatta magát a pápával, fiát, Lambertet pedig Itália királyává és társcsászárrá tette. Az új pápa, Formosus Arnulfot a trónbitorlónak tekintett Guido ellen hívta. Germania királya előbb, 893-ban fiát küldte, majd annak sikertelensége után, 894-ben maga vonult Itáliába, de megelégedett néhány nagyobb város behódolásával, majd visszafordult. Guido császár maradt, de még 894 folyamán meghalt. Fia és utóda, a császári címet viselő Lambert nem tudta megfékezni az anarchiát. A pápa újra Amulfhoz fordult, aki 895 őszén újból Itáliába ment, s bevette a Lambert oldalán álló Rómát. A pápa 896 februárjában császárrá koronázta Arnulfot, aki hamarosan kivonult megint Itáliából. Mindez Lambertnek kedvezett, aki visszaszerezte Itália nagyobb részét, de megegyezett Berengárral. Lambert 898 őszén bekövetkezett halála után Berengár maradt Itália egyetlen ura. Ellene a magyarokat bérelte fel a nyugati birodalomrész problémáival, a morva kérdéssel is bajlódó Arnulf császár, aki 899 decemberében elhalálozott. Örököse, a 893-ban született Gyermek Lajos (900-911) volt az első Karoláig uralkodó, akit 900 februárjában Germania királyának nyilvánítottak.

Attekintésünkiből is kitűnhet, hogy a Középkelet-Európában is érdekelt, a morvák és csehek felett fennhatósággal rendelkező, s Pannóniát (Dunántúlt) a magyar honfoglalásig, egészen pontosan 900 nyaráig vagy őszéig birtokló keleti frank állam, amelyet Germaniának is neveztek, súlyos belső problémákkal, széttagolódási tendenciákkal küzdött, miként maga a számos kisebb részre széteső Karoling Birodalom is. A széthullási folyamattal szemben aránylag a legeredményesebben mégis Germania küzdött meg, az innen kikerülő császárok még rendelkeztek némi tekintéllyel. A Keleti Frank Birodalom eredményesen harcolt a normannokkal szemben is.

Kelet-európai körképünk végére értünk. Megállapíthatjuk hogy a IX. század elejéhez képest a IX. század végére néhány jelentős változás következett be. A térség keleti felében Kazária kezdte elveszteni korábbi befolyását, a magyarok helyére a besenyők kerültek, tőlük északra pedig a szláv törzseket egyesítő új hatalom, a Kijevi Rusz egyre fontosabb tényezővé vált. Délkelet- Európában Bulgária és Bizánc küzdelme változatlan hevességgel folyt, míg katonai téren a század végére a bolgárok kerekedtek felül, egyházi téren a bizánci egyházhoz csatlakoztak. Középkelet-Európában a Karoling Birodalom keleti utódállama, a Keleti Frank Birodalom (Germania) játszott meghatározó szerepet. A belső viszályok, anarchia ellenére a keleti frankok befolyásuk alatt tartották e térséget, s az önállóságra törekvő morva államot is alávetették. Uralmukat egyedül a Kárpát-medencében a IX. század végén megjelenő, a térség erőviszonyait megváltoztató magyarok kérdőjelezték meg, akik elhódították tőlük Pannóniát, s a morva terület egy részét is. A kelet-európai térség birodalmai és államai tartósabb, illetve ideigelenesebb jellegű szövetségre is léptek egymással a IX. század folyamán. Meghatározta e bontakozó, laza szövetségi rendszereket a Karoling és a Bizánci Birodalom rivalizálása. Kazária általában szövetséges viszonyt ápolt Bizánccal, s a magyarokkal is szövetségesi-vazallusi kapcsolatot tartott fenn. A magyarok is hajlandóak voltak, legalábbis 895-ben szövetségre lépni a bizánciakkal. Bizánc emellett a morvákkal is időnként szövetségre lépett (pl. 863 táján), s próbálta saját egy596