Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában

amelynek egy része zsoldot kapott, más részét a katonaállításra kötelezett gazdagok állították ki.

A gyengülés jelei mellett ugyanakkor ki lehet mutatni a stabilitás jegyeit is. A kazárok meggyengülése ellen szól, hogy évente vezettek sikeres portyázó hadjáratokat a besenyők ellen, s a 890-es évek derekán az úzokkal állítólag összefogva a besenyőket kiűzték szállásaikról. Egészében véve Kazária megőrizte nagyhatalmi státusát a IX. században is, s bár a hanyatlás, ha lassan is, de megkezdődhetett, igazán csak a X. században beszélhetünk a Ka- ganátus romlásáról, amely 965. évi, ruszok általi megdöntéséhez vezetett. Érdekes, de talán nem véletlen egybeesés, hogy Kazáriával párhuzamosan az Arab Birodalom is a IX. században kezdett hanyatlani, s a X. századra részekre szakadt szét. Az arab fenyegetés megszűnése után a Kaganátusnak nem kellett igazán komoly ellenfelekkel szembenéznie, a letelepültebb életforma gyengíthette katonai erejét is. A kabar felkelés és kiválás, majd a szövetséges magyarok távozása után Kazária nem volt képes megbirkózni az új, felemelkedő hatalommal, a Kijevi Rusz-al.

2. Magyarok, keleti szlávok, rúszok

Kazária után a Dontól az Al-Dunáig húzódó, s attól északra eső régiót, s az ott lakó népeket vizsgáljuk a 9. század végéig. E hatalmas terület legdélibb része, a Krím-félsziget antik eredetű görög kereskedővárosaival bizánci fennhatóság alatt volt, de Kazária is törekedett meghódításukra. A Krímtől északra eső régiót földrajzi-éghajlattani szempontból három részre oszthatjuk: steppe-zóna, erdős zóna, s a kettő közötti átmeneti zóna. Az elsőt egymást követő nomád népek lakták, a harmadikban szláv törzsek éltek, míg a másodikban szláv és finnugor népeket találunk.

Áttekintésünket a steppe-zónával kell kezdenünk, ahol a IX. században a magyarok éltek. A magyar törzsszövetség kapcsán csak néhány kérdésre kívánunk kitérni. Az első probléma a magyarok megjelenésének időpontja a Fekete-tengertől északra levő steppén. Egyes nézetek szerint már 750-től felbukkantak a Don vidékén, más feltevés szerint 800-tól számolhatunk jelenlétükkel, illetve azt is feltételezték, hogy csak 830 körül kerültek ide. Nem térnék ki arra az egyelőre kielégítő módon aligha megoldható kérdésre, hogy vajon délkeletről, a Kaukázus vidékéről vagy pedig északkeletről, a későbbi Baskíria területéről vándoroltak-e a magyarok Donon túli új hazájukba. Bizonyos az, hogy a 830-as években már írott források tanúskodnak felbukkanásukról a Don és Al-Duna közti steppe-régió különböző részein. A kutatók zöme feltételezte, hogy ellenük épült fel Sarkéi vára a 830-as években, talán 838 körül. Elvitathatatlanul a magyarok segítségét kérték a bolgárok 836-838 körül az Al-Duna vidékén, a fellázadó makedón hadifoglyok ellen. Közvetve a magyarok Fekete-tengertől északra való jelenlétére utalhat az Annales Bertiniani híradása, amely szerint Theophilos bizánci császár a hozzá 838 végén, 839 elején megérkező rúsz követeket kerülő úton (a Frank Birodalmon keresztül) küldte vissza a steppén dúló barbárok miatt. E barbárok nem lehettek a Bizánccal szövetségben álló kazárok, de az sem valószínű, hogy keleti szláv törzsek lettek volna. Úgy tűnik, hogy a 830-as évek második felében,

579