Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 6-7. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tóth Sándor László: Birodalmak, államok és népek a IX. századi Kelet-Európában
talán 838 folyamán magyarok jelentek meg vagy fejtettek ki a korábbinál nagyobb aktivitást a Don és az Al-Duna közötti térségben, amely egyaránt érintette Kazáriát és Bizáncot. A magyarok IX. századi történetével kapcsolatban röviden tárgyaljuk szállásterületük kiterjedését, kapcsolataikat (önállóságuk vagy függésük kérdését), s kelet-európai jelentó'ségük megítélését. A magyar törzsek keleteurópai, tehát a 830-as évek második felétói már bizonyosan birtokolt hazájával kapcsolatban VII. Konstantin művében találjuk a legtöbb, bár ellentmondásoktól nem mentes információt. A bizánci uralkodó két magyar hazát is említett: a Levediról elnevezett Levediát és a folyóról vagy folyókról elnevezett Etelközt. Levedia és Etelköz fekvésével szinte könyvtárnyi irodalom foglalkozik, nem lehet itt célom a vonatkozó feltevések akár vázlatos ismertetése sem. Bizonyos az, hogy a 830-as évek végétől a magyarok a Dontól nyugatra levő steppe-régióban laktak. A magyar törzsszövetségi szállásterület megrajzolását illetően abból indulhatunk ki, hogy két határfolyójuk volt, keleten a Don és nyugaton az Al-Duna. Erre utalnak már a 830-as évek adatai közvetve, Gardízi Atilt (Volga vagy Don) és Dubát (Duna) említő híradása, s a magyarok szomszédai (kazárok, szlávok,.bolgárok, morvák) is erre engednek következtetni. Az is alátámasztani látszik ezt, hogy a magyarokat a 890-es években Etelközből kiszorító besenyők szállásterületének határfolyói is a Don és az Al-Duna voltak. A bizánci uralkodó szerint négy besenyő törzs a Dnyepertől nyugatra, négy pedig keletre élt. Mindezek alapján talán okkal oszthatjuk azok véleményét, akik egy „nagy” Etelközt rajzoltak meg a Don és az Al- Duna közti hatalmas térségben. Más hipotézisek szerint csak e régió nyugati felében, a Konstantin császár által említett öt folyó (Dnyeper, Dnyeszter, Bug, Prut, Szeret) vidékén volt Etelköz, ettől keletre legfeljebb laza magyar fennhatóság érvényesülhetett. Úgy vélem, hogy ha a besenyő szállásterület esetében elfogadjuk Konstantin híradását arról, hogy a besenyő törzsek fele a Dnyepertől keletre, fele pedig attól nyugatra élt, az etelközi magyar törzsek esetében is hasonlóképpen kell elképzelnünk a törzsi szállásterületeket. E hatalmas steppe-zóna egyes, folyókhoz közeli, s változó területein lakhattak 895 előtt a magyarok, őket követően pedig a besenyők. Az Etelköz kiterjedéséről alkotott kép, bizonyos fokig kapcsolatban állhat a magyar törzsszövetség jelentőségének megítélésével is. Elterjedt feltevés szerint a magyarok 830 körül szakadtak ki a Kazár Kaganátuból, amelynek addig alávetett népei voltak. Más nézet szerint a magyarok időnként vazul- lusai voltak Kazáriának (850-es évek és 880-as évek második fele) máskor (870-es évek) viszont önállóak voltak. Az is felmerült, hogy a kazárok a magyar törzsszövetség 830-as évekre tehető megjelenését és kialakulását követően vonták befolyásuk alá a levediai magyarságot, ami Etelközben is érvényesült egy ideig, majd a magyar törzsek önállósodtak. Nézetem szerint a kazár-magyar viszonyra a kezdeti szembenállás után az együttműködés, a szövetség lehetett a jellemző. A kagán bizonyosan igyekezett alávetni a magyarokat, de erre csak politikai eszközei voltak. Arab tudósítások szerint a részint zsoldos kazár haderő tízezer, míg a magyar haderő húszezer főt számlált. Ilyen körülmények között a kagán nem törekedhetett a magyar törzsszövetség katonai alávetésére, csak vezetőinek megnyerésére és politikai eszközökkel való alárendelésére. 580
