Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Mórocz Zsolt: Miért e lom? (esszé)
szellemtörténészként vagy marxistaként közelített a művekhez és szerzőkhöz, rendkívüli vonzódást mutatott a silányság iránt az értékekkel szemben. Csak akkor nem tévedett, ha a „hagyomány szentesítette” alkotókkal és munkákkal foglalkozott, ám amikor saját ízlésére hagyatkozott csalhatatlan érzékkel nyúlt mellé. Szerb magasfokú esztétikai intelligenciájához képest amivel értette, nem csupán ráérzett - érdeklődésénél fogva - a remekművekre, mintegy fordítottja Lukács esztétikai idiotizmusa; bár jelentős teoretikusnak tartják (főként tanítványai). Egyébként Halász Gábor Portré és tabló (1942) című esszéjében megmutatta azt az utat - a militáns marxista eszközök mellőzésével - ahová a szellemtörténészek eljutottak volna, ha dogmatikus materialisták nem szántják fel és hintik be sóval a gondolatok sarjadásának helyét is a magyar szellemi életben, egyeduralkodóvá téve saját ideológiájukat. Halász azt hja, hogy az arcképfestés mellett, a mű pozitív ismeretén túl, a művet be kell állítani a társadalmi erők kereszteződésébe, ahol a valóság is elhelyeződik. Hangsúlyt kell fektetni a kor- és eszmetörténetre, szellemre és valóságra, az áltitkokból eljutva a realitásba. Szerb Antal maga elégedettnek látszott munkáival. Remekmű - írta román barátjának kedvesen dicsekedve - a Magyar irodalomtörténetről. Legjobb arcképeiben (pl: Dávid Ferencről vagy A világirodalom történetében a nagy oroszokról) tökéletesen megmutatta a kor és egy-egy lélek közös drámáját, gomolygását. Néha tudósként, máskor íróként vagy történészként, de még többször mindhárom erényeit egyesítve az írásban. „Mint ahogy a patikus - nyilatkozta 1943-ban a Kis Újságnak - a keserű orvosságot édes burokba rejti, úgy igyekeztem én is ezt a nem kedvelt témát szórakoztató formában előadni.” Ha kellett áhítatosan pletykálkodott humanista elődeihez hasonlóan, jellemző anekdotát mesélt, amely a fontoskodó elemzésnél világosabban mutatja a lényeget. A tudományos fólkészültség nála pillanantra sem öncél, hanem eszköz. Helyeselt és ellentmondott, vette a bátorságot, hogy kifejtse saját véleményét, mert volt neki. Szerb könyveivel ma is lehet párbeszédet folytatni. Ha az irodalomtörténész nem fűzi hozzá véleményét munkájához, akkor nehéz megválaszolni a kérdést, hogy egyáltalán miért írta meg? A tudományos közhelyek fólmelegítése és a lecke ledarálása a Halotti beszédtől Pilinszky Jánosig nem sok eredetiséget igényel. Természetesen A világirodalom története is megcsonkítva jelent meg a fordulat éve után, itt a szovjet - „Mai orosz irodalom” - tárgyilagos értékelése nem nyerte el az irodalmi nacsalnyikok tetszését. Eszünkbe jut a közhely: Habeant sua fata... Csodavárás és irodalom Szerb Antal elsősorban befogadó, megértő-művész volt. Maga is úgy vélte,inkább olvasó és nem író: az irodalommegértése - írja szellemi fejlődéséről - mind nagyobb izgalmat jelentett számára az irodalom művelésénél. „Inkább olvasó vagyok, mint író, azt hiszem.” Hasonlóan nyilatkozik meg egyik levelében: „írni annyi, mint ürügyet találni az olvasáshoz”, írónak lenni, irodalommal foglalkozni pedig nem más, mint ürügyet találni a létezéshez - kimondatlan életelve szerint. Szerb titkon költő szeretett volna 424
